Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
“Nanso mprempren wɔserew me, nnipa a manyin sen wɔn, na wɔn agyanom mfata sɛ wɔne me nguan ho akraman tena.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Mfaso bɛn na wɔn nsa mu ahoɔden wɔ ma me, bere a wɔn ahoɔden afi wɔn mu?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Ohia ne ɔkɔm ama wɔn ho atetew, wɔnantew asase kesee ne asase bonin so anadwo.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Wɔboaboaa nkyenhaban ano wɔ nkyɛkyerɛ mu, na wɔde sare so nnua ntin yɛɛ wɔn aduan.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Wɔn mfɛfo pam wɔn fii wɔn mu, na wohuroo wɔn sɛ akorɔmfo.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Wɔhyɛɛ wɔn ma wɔtenaa suka a emu awo, abotan ne fam ntokuru mu,
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
wosuu sɛ mfurum wɔ wuram na wɔfofɔree so wɔ ɔdɔtɔ ase.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Kuw a wɔmfra na wonni din, wɔpam wɔn fii asase no so.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
“Na nnɛ yi wɔn mmabarima de dwom bɔ me akutia; mayɛ abusude wɔ wɔn mu.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Wokyi me na wontwiw mmɛn me; wɔmmfɛre sɛ wɔtete ntasu gu mʼanim.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Afei a Onyankopɔn abubu me tadua na ɔde amanehunu aba me so yi, wɔyɛ nea wɔpɛ wɔ mʼanim.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Abusuakuw no tow hyɛ me so wɔ me nifa so; wosum mʼanan mfiri, na wosisi mpie tia me.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Wosisiw mʼakwan; na wonya me sɛe me na obiara mmoa me.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Wɔba te sɛ nea wofi ntokuru a ano abae mu; wɔnam mmubui no mu munumunum ba.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Ahunahuna ma me ho dwiriw me; mʼanuonyam atu kɔ sɛnea mframa abɔ agu, me bammɔ atu ayera sɛ omununkum.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
“Na mprempren, me nkwa resa; na amanehununna akyekyere me.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Anadwo wowɔ me nnompe mu; ɔyaw a ɛwe me no nnyae.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Onyankopɔn fi ne tumi mu yɛ sɛ adurade ma me; omia me te sɛ mʼatade kɔn.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Ɔtow me kyene dontori mu na ɔma me yɛ sɛ mfutuma ne nsõ.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
“Onyankopɔn, misu mefrɛ wo, nanso wummua me. Mesɔre gyina, nanso wohwɛ me kɛkɛ.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Woba me so anibere so; wode wʼabasa mu tumi tow hyɛ me so.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Wuhwim me na wode mframa pia me; wudenkyidenkyi me wɔ ahum mu.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Minim sɛ wode me bɛkɔ owu mu, faako a woahyɛ ama ateasefo nyinaa no.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
“Ampa ara obiara mfa ne nsa nka onipa a ɔrebrɛ bere a ɔresu pɛ mmoa wɔ nʼamanehunu mu.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Mansu amma wɔn a wɔwɔ ɔhaw mu ana? Me kra werɛ anhow amma ahiafo ana?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Nanso bere a mʼani da papa so no, bɔne bae; bere a mepɛɛ hann no sum na edurui.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Me yafunu mu a ɛwowɔ me no nnyae da; na nna a amanehunu wɔ mu da mʼanim.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Menenam a mabiri, nanso ɛnyɛ sɛ owia na ahyew me; migyina aguabɔbea na misu pɛ mmoa.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Madan nnompo nuabarima, me ne mpatu na ɛbɔ.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Me honam ani biri na ehuanhuan; atiridii ama me ho adɔ.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Me sanku bɔ kwadwom, na mʼatɛntɛbɛn ma agyaadwotwa nnyigyei.
