Jób 30

1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Toda sedaj me imajo tisti, ki so mlajši od mene, v posmeh, katerih očete bi preziral, da jih postavim s psi svojega tropa.

2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Da, kako naj mi moč njihovih rok koristi, zrelost je odšla od njih?

3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Zaradi potrebe in lakote so bili osamljeni. Bežijo v divjino, v prejšnjem času zapuščeno in opustošeno.

4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Ki sekajo egiptovsko špinačo pri grmih in brinove korenine so njihova hrana.

5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Pregnani so bili izmed ljudi (za njimi so vpili kakor za tatom),

6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

da prebivajo v pečinah dolin, v zemeljskih votlinah in v skalah.

7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Med grmovjem so rigali, pod koprivami so bili zbrani skupaj.

8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Bili so otroci bedakov, da, otroci nizkotnih mož, bili so zlobnejši kakor zemlja.

9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Sedaj sem njihova pesem, da, jaz sem njihova tarča posmeha.

10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Prezirajo me, bežijo daleč od mene in ne prizanašajo mi pljunka v moj obraz.

11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Ker je odvezal mojo vrvico in me prizadel, so tudi oni popustili uzdo pred menoj.

12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Na moji desni roki vstaja mladina. Moja stopala odrivajo in zoper mene so dvignili poti svojega uničenja.

13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Škodujejo moji stezi, postavili so mojo katastrofo, nobenega pomočnika nimajo.

14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

Prišli so nadme kakor [skozi] široko vrzel vodá. V opustošenju so se zgrnili nadme.

15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Strahote so se zgrnile nadme. Mojo dušo zasledujejo kakor veter in moja blaginja mineva kakor oblak.

16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

Sedaj je moja duša izlita nadme, polastili so se me dnevi stiske.

17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Moje kosti so prebodene v meni v nočnem obdobju in moje kite nimajo počitka.

18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Z veliko silo moje bolezni je moja obleka spremenjena; naokoli me veže kakor ovratnik mojega plašča.

19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Vrgel me je v blato in postal sem podoben prahu in pepelu.

20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

Kličem k tebi, ti pa me ne slišiš. Vstanem, ti pa se ne oziraš name.

21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Do mene si postal krut; s svojo močno roko se nastrojuješ zoper mene.

22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Vzdiguješ me k vetru, povzročaš mi, da jaham na njem in raztapljaš moje imetje.

23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Kajti vem, da me boš privedel k smrti in k hiši, določeni za vse živeče.

24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Vendar svoje roke ne bo iztegnil h grobu, čeprav v svojem uničenju kričijo.

25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Mar nisem jokal zaradi tistega, ki je bil v stiski? Mar ni moja duša žalovala za ubogim?

26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Ko sem gledal za dobrim, potem je prišlo k meni zlo. Ko pa sem pričakoval svetlobo, je prišla tema.

27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Moja notranjost vre in ne počiva. Dnevi stiske so me ovirali.

28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

Odšel sem žalujoč brez sonca. Vstal sem in klical v skupnosti.

29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Brat sem zmajem in družabnik sovam.

30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Moja koža na meni je črna in moje kosti gorijo zaradi vročine.

31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Tudi moja harfa je obrnjena v žalovanje in moja piščal v glas tistih, ki jokajo.