Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Porém agora riem de mim os mais jovens do que eu, cujos pais eu havia desdenhado até de os pôr com os cães de meu rebanho.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
De que também me serviria força de suas mãos, nos quais o vigor já pereceu?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Por causa da pobreza e da fome andavam sós; roem na terra seca, no lugar desolado e deserto em trevas.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Que colhiam malvas entre os arbustos, e seu alimento eram as raízes dos zimbros.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Do meio [das pessoas] eram expulsos, e gritavam contra eles, como a um ladrão.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Habitavam nos barrancos dos ribeiros secos, nos buracos da terra, e nas rochas.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Bramavam entre os arbustos, e se ajuntavam debaixo das urtigas.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Eram filhos de tolos, filhos sem nome, e expulsos de [sua] terra.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Porém agora sirvo-lhes de chacota, e sou para eles um provérbio de escárnio.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Eles me abominam [e] se afastam de mim; porém não hesitam em cuspir no meu rosto.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Pois [Deus] desatou minha corda, e me oprimiu; por isso tiraram [de si] todo constrangimento perante meu rosto.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
À direita os jovens se levantam; empurram meus pés, e preparam contra mim seus caminhos de destruição.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Destroem meu caminho, e promovem minha miséria, sem necessitarem que alguém os ajude.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Eles vêm [contra mim] como que por uma brecha larga, [e] revolvem-se entre a desolação.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Pavores se voltam contra mim; perseguem minha honra como o vento, e como nuvem passou minha prosperidade.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Por isso agora minha alma se derrama em mim; dias de aflição têm me tomado.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
De noite meus ossos se furam em mim, e meus pulsos não descansam.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Por grande força [de Deus] minha roupa está estragada; ele me prendeu como a gola de minha roupa.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Lançou-me na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Clamo a ti, porém tu não me respondes; eu fico de pé, porém tu ficas [apenas] olhando para mim.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Tu te tornaste cruel para comigo; com a força de tua mão tu me atacas.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Levantas-me sobre o vento, [e] me fazes cavalgar [sobre ele]; e dissolves o meu ser.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Porque eu sei que me levarás à morte; e à casa determinada a todos os viventes.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Porém não se estende a mão para quem está em ruínas, quando clamam em sua opressão?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Por acaso eu não chorei pelo que estava em dificuldade, [e] minha alma não se angustiou pelo necessitado?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Quando eu esperava o bem, então veio o mal; quando eu esperava a luz, veio a escuridão.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Minhas entranhas fervem, e não se aquietam; dias de aflição me confrontam.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Ando escurecido, mas não pelo sol; levanto-me na congregação, e clamo por socorro.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Tornei-me irmão dos chacais, e companheiro dos avestruzes.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Minha pele se escureceu sobre mim, e meus ossos se inflamam de febre.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Por isso minha harpa passou a ser para lamentação, e minha flauta para vozes dos que choram.
