Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Fe itsikihan-jaiko henaneo, ie tsy ho nimeiko hindrezan-droae’ iareo o amboan’ añondrikoo.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Eka! hataoko ino’ ty herin-taña’ iareo? Ie fa modo ty hagañ’oza’ iareo?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Miheahea naho poie’e vaho saliko iereo, draote’ iereo ty tane kànkañe ie nimontoñe naho tanan-taolo te omale.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Tsindrohe’ iereo ty aña-mafaitse miharo vahon-tsoy, fihina’iareo ty vahan-jañapoly.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Sinoik’ an-drolongo’e iareo, nikoraheñe hoe t’ie malaso.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Aa le mimoneñe am-bavatane mampangebahebak’ ao iereo, an-dakatom-bato naho an-kadahan-tane ao.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Mikoaike boak’an-drongoñe ao, mihimpok’ añ’antak’ ao.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Anan-dagola, anake po-tahinañe, nasiotsiotse amy taney.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Bekobekoe’ iareo iraho henaneo toe fandrabioña’ iareo.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Heje’ iereo vintañe, ihankaña’ iareo, tsy apo’ iareo ty mandrora an-tareheko.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Amy te navotso’e ty tàlem-pale’e le nitrofahe’e iraho, vaho ahifi’ iereo laboridy te miatrek’ ahy.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Mitroatse an-kavanako eo o tora’eo; fehefehè’ iereo o tombokoo vaho atroa’ iareo amako ty satam- pandrotsaha’ iareo.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Trobotroboe’ iereo o lalakoo, indrà’ iareo amako o feh’ ohatseo, ndra t’ie tsy amam-pañolotse.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Mizilike hoe mb’an-jeba’e mitañataña ao iareo; Iboroboñafa’ iareo i rinotsakey le mikidiadia’ mb’etoy.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Natolik’ amako o fampirevendreveñañeo; heañe’ iereo hoe tioke ty asiko; fa nihelañe añe hoe rahoñe ty fandrombahako.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Ie henaneo, fa nadoañe amako ato ty fiaiko; fa mifelek’ ahy o andro nanotriañe ahikoo.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Tsipohe’e haleñe o taolakoo, vaho tsy mitofa ty fikotekotehañe ahy.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Mampiroñaroña o sikikoo i fañindra’e mafey vaho vihine’e iraho manahake i kolen’ akanjokoy.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Fa navokovoko’e am-potak’ ao iraho, le ninjare hoe lavenoke naho deboke.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Mikaik’ imba ama’o raho fe tsy toiñe’o; miongake fe angarefa’o.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Toe mpampisoañe ahy irehe: an-kaozaram-pità’o ty isareraha’o.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Ampionjone’o mb’amy tiokey mb’eo, naho ampiningira’o, fe atrana’o amy tio-beiy.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Apotako t’ie hasese’o mb’an-kavetrahañe mb’eo, mb’añ’anjombam-pifañaoña’ ze kila veloñe.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Aa tsy hañity ty fità’e hao ty am-botrim-piantoañe eo? tsy hikoik’ imba hao t’ie mizò hekoheko?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Tsy nitañiako hao ty nian-kòheke? Tsy nampihontoke ty troko hao o rarakeo?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Izaho nitama hasoa, pok’eo ty raty; ie nandiñe hazavàñe nihohohe’ ty ieñe.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Mikokèntrekokèntreñe ty añovako ao le tsy mitofa; atreatrén-tsan-kasotriañe.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Mijarabajaraba añ’ ieñe ao tsy amam-panjirik’ andro, miongak’ am-pivory naho mikaik’ imba.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Fa rahalahim-panaloke iraho, rañe’ o voron-tsatrañeo.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Mikò-mainte amako ty holiko, mitsovovoke o taolakoo ami’ty hasilo’e.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Aa le mivali-ko feon-kontoke ty marovaniko, naho feom-pandala ty soliko
