Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
그러나 이제는 나보다 젊은 자들이 나를 기롱하는구나 그들의 아비들은 나의 보기에 나의 양떼 지키는 개 중에도 둘만하지 못한 자니라
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
그들은 장년의 기력이 쇠한 자니 그 손의 힘이 내게 무엇이 유익하랴
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
그들은 곧 궁핍과 기근으로 파리하매 캄캄하고 거친 들에서 마른 흙을 씹으며
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
떨기나무 가운데서 짠 나물도 꺾으며 대싸리 뿌리로 식물을 삼느니라
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
무리는 도적을 외침 같이 그들에게 소리지름으로 그들은 사람 가운데서 쫓겨나서
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
침침한 골짜기와 구덩이와 바위 구멍에서 살며
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
떨기나무 가운데서 나귀처럼 부르짖으며 가시나무 아래 모여 있느니라
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
그들은 본래 미련한 자의 자식이요 비천한 자의 자식으로서 고토에서 쫓겨난 자니라
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
이제는 내가 그들의 노래가 되며 그들의 조롱거리가 되었고
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
그들은 나를 미워하여 멀리하고 내 얼굴에 침 뱉기를 주저하지 아니하나니
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
이는 하나님이 내 줄을 늘어지게 하시고 나를 곤고케 하시매 무리가 내 앞에서 굴레를 벗었음이니라
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
그 낮은 무리가 내 우편에서 일어나 내 발을 밀뜨리고 나를 대적하여 멸망시킬 길을 쌓으며
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
도울 자 없는 그들이 내 길을 헐고 내 재앙을 재촉하는구나
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
성을 크게 파괴하고 그 파괴한 가운데로 몰려 들어 오는것 같이 그들이 내게로 달려드니
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
놀람이 내게 임하는구나 그들이 내 영광을 바람 같이 모니 내 복록이 구름 같이 지나갔구나
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
이제는 내 마음이 내 속에서 녹으니 환난날이 나를 잡음이라
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
밤이 되면 내 뼈가 쑤시니 나의 몸에 아픔이 쉬지 아니하는구나
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
하나님의 큰 능력으로 하여 옷이 추하여져서 옷깃처럼 내몸에 붙었구나
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
하나님이 나를 진흙 가운데 던지셨고 나로 티끌과 재같게 하셨구나
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
내가 주께 부르짖으오나 주께서 대답지 아니하시오며 내가 섰사오나 주께서 굽어보시기만 하시나이다
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
주께서 돌이켜 내게 잔혹히 하시고 완력으로 나를 핍박하시오며
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
나를 바람 위에 들어 얹어 불려가게 하시며 대풍 중에 소멸케 하시나이다
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
내가 아나이다 주께서 나를 죽게 하사 모든 생물을 위하여 정한 집으로 끌어 가시리이다
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
그러나 사람이 넘어질 때에 어찌 손을 펴지 아니하며 재앙을 당할때에 어찌 도움을 부르짖지 아니하겠는가
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
고생의 날 보내는 자를 위하여 내가 울지 아니하였는가 빈궁한 자를 위하여 내 마음에 근심하지 아니하였는가
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
내가 복을 바랐더니 화가 왔고 광명을 기다렸더니 흑암이 왔구나
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
내 마음이 어지러워서 쉬지 못하는구나 환난 날이 내게 임하였구나
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
나는 햇볕에 쬐지 않고 검어진 살을 가지고 걸으며 공회 중에 서서 도움을 부르짖고 있느니라
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
나는 이리의 형제요 타조의 벗이로구나
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
내 가죽은 검어져서 떨어졌고 내 뼈는 열기로 하여 탔구나
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
내 수금은 애곡성이 되고 내 피리는 애통성이 되었구나
