Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Ora invece si ridono di me i più giovani di me in età, i cui padri non avrei degnato di mettere tra i cani del mio gregge.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Anche la forza delle loro mani a che mi giova? Hanno perduto ogni vigore;
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
disfatti dalla indigenza e dalla fame, brucano per l'arido deserto,
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
da lungo tempo regione desolata, raccogliendo l'erba salsa accanto ai cespugli e radici di ginestra per loro cibo.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Cacciati via dal consorzio umano, a loro si grida dietro come al ladro;
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
sì che dimorano in valli orrende, nelle caverne della terra e nelle rupi.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
In mezzo alle macchie urlano e sotto i roveti si adunano;
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
razza ignobile, anzi razza senza nome, sono calpestati più della terra.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Ora io sono la loro canzone, sono diventato la loro favola!
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Hanno orrore di me e mi schivano e non si astengono dallo sputarmi in faccia!
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Poiché egli ha allentato il mio arco e mi ha abbattuto, essi han rigettato davanti a me ogni freno.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
A destra insorge la ragazzaglia; smuovono i miei passi e appianano la strada contro di me per perdermi.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Hanno demolito il mio sentiero, cospirando per la mia disfatta e nessuno si oppone a loro.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Avanzano come attraverso una larga breccia, sbucano in mezzo alle macerie.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
I terrori si sono volti contro di me; si è dileguata, come vento, la mia grandezza e come nube è passata la mia felicità.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Ora mi consumo e mi colgono giorni d'afflizione.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Di notte mi sento trafiggere le ossa e i dolori che mi rodono non mi danno riposo.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
A gran forza egli mi afferra per la veste, mi stringe per l'accollatura della mia tunica.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Mi ha gettato nel fango: son diventato polvere e cenere.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Io grido a te, ma tu non mi rispondi, insisto, ma tu non mi dai retta.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Tu sei un duro avversario verso di me e con la forza delle tue mani mi perseguiti;
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
mi sollevi e mi poni a cavallo del vento e mi fai sballottare dalla bufera.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
So bene che mi conduci alla morte, alla casa dove si riunisce ogni vivente.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Ma qui nessuno tende la mano alla preghiera, né per la sua sventura invoca aiuto.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Non ho pianto io forse con chi aveva i giorni duri e non mi sono afflitto per l'indigente?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Eppure aspettavo il bene ed è venuto il male, aspettavo la luce ed è venuto il buio.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Le mie viscere ribollono senza posa e giorni d'affanno mi assalgono.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Avanzo con il volto scuro, senza conforto, nell'assemblea mi alzo per invocare aiuto.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Sono divenuto fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
La mia pelle si è annerita, mi si stacca e le mie ossa bruciano dall'arsura.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
La mia cetra serve per lamenti e il mio flauto per la voce di chi piange.
