Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Et maintenant je suis la risée de mes cadets, dont je ne daignais pas associer les pères aux chiens de mes troupeaux.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Aussi bien la force de leurs mains, qu'eût-elle été pour moi? Pour ces hommes il n'y a jamais d'âge mûr:
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
desséchés par la disette et la faim, ils rongent la steppe, le vieux désert et la solitude;
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
ils cueillent l'arroche le long des haies, et la racine du genêt est leur pain;
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
ils sont bannis de la société; on crie après eux, comme après les larrons;
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
réduits à habiter des ravins affreux, les antres de la terre et des rochers,
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
parmi les buissons ils poussent des hurlements, et pêle-mêle se blottissent sous les ronces,
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
impies, hommes sans nom, qui furent chassés du pays!
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Et maintenant je suis leur chanson, et le sujet de leurs discours;
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
ils me maudissent, puis me quittent, et devant moi ne s'abstiennent pas de cracher.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Bien plus, ils déceignent leur corde, et m'en frappent, et ils secouent tout frein devant moi.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
A ma droite leur engeance se lève; ils ne me laissent pas prendre pied, et se fraient jusqu'à moi une voie pour me nuire;
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
ils ruinent mon sentier, aident à ma perte, eux que personne ne soutient.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Ils viennent comme par une large brèche, se précipitent avec fracas.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Toutes les terreurs se tournent contre moi; c'est comme un ouragan qui poursuit ma grandeur, et, comme un nuage, mon bonheur a passé.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Aussi, maintenant mon âme en moi épanche sa plainte; les jours de malheur m'ont saisi.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
La nuit perce mes os et les détache, et le mal qui me ronge, ne sommeille pas.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Sous Ses coups puissants mon manteau se déforme, comme ma tunique il s'applique à mon corps.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Il m'a jeté dans la boue, et assimilé à la poudre et à la cendre.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Je crie à Toi, et Tu ne m'écoutes pas! je suis là debout, et Tu me regardes!
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Tu T'es changé pour moi en cruel ennemi, et Tu m'opposes la force de ton bras.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Tu me soulèves sur la tempête et m'emportes avec elle, et pour moi tu anéantis tout espoir de salut.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Car, je le sais, c'est à la mort que tu me mènes, au rendez-vous de tous les vivants.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Cependant du sein des décombres ne tend-on pas la main? Quand on périt, ne crie-t-on pas au secours?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Oui, je pleurai sur ceux pour qui les temps étaient durs, et les indigents attristaient mon âme.
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Et pourtant! j'attendais le bonheur, et le malheur est venu; j'espérais la clarté, et les ténèbres sont arrivées.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Mes entrailles bouillonnent, et n'ont aucun repos, des jours de chagrin me sont survenus.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Je marche noirci, mais non par le soleil; debout dans l'assemblée, je me lamente,
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
devenant ainsi le frère des chacals, et l'égal de l'autruche.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Ma peau noircit et tombe, et mes os brûlent d'inflammation.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Ainsi le deuil a remplacé mon luth, et des sons lugubres, ma cornemuse.
