Jób 30

1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Mais maintenant ceux qui sont plus jeunes que moi, se moquent de moi; [ceux-là même] dont je n'aurais pas daigné mettre les pères avec les chiens de mon troupeau.

2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Et en effet, de quoi m'eût servi la force de leurs mains? la vieillesse était périe en eux.

3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

De disette et de faim ils se tenaient à l'écart, fuyant dans les lieux arides, ténébreux, désolés, et déserts.

4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Ils coupaient des herbes sauvages auprès des arbrisseaux, et la racine des genévriers pour se chauffer.

5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Ils étaient chassés d'entre les hommes, et on criait après eux comme après un larron.

6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Ils habitaient dans les creux des torrents, dans les trous de la terre et des rochers.

7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Ils faisaient du bruit entre les arbrisseaux, et ils s'attroupaient entre les chardons.

8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Ce sont des hommes de néant, et sans nom, qui ont été abaissés plus bas que la terre.

9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Et maintenant je suis le sujet de leur chanson, et la matière de leur entretien.

10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Ils m'ont en abomination; ils se tiennent loin de moi; et ils ne craignent pas de me cracher au visage.

11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Parce que [Dieu] a détendu ma corde, et m'a affligé, ils ont secoué le frein devant moi.

12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

De jeunes gens, nouvellement nés, se placent à ma droite; ils poussent mes pieds, et je suis en butte à leur malice.

13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Ils ruinent mon sentier, ils augmentent mon affliction, sans qu'ils aient besoin que personne les aide.

14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

Ils viennent [contre moi] comme par une brèche large, et ils se sont jetés [sur moi] à cause de ma désolation.

15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Les frayeurs se sont tournées vers moi, [et] comme un vent elles poursuivent mon âme; et ma délivrance s'est dissipée comme une nuée.

16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

C'est pourquoi maintenant mon âme se fond en moi; les jours d'affliction m'ont atteint.

17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Il m'a percé de nuit les os, et mes artères n'ont point de relâche.

18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Il a changé mon vêtement par la grandeur de sa force, et il me serre de près, comme fait l'ouverture de ma tunique.

19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Il m'a jeté dans la boue, et je ressemble à la poussière et à la cendre.

20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

Je crie à toi, et tu ne m'exauces point; je me tiens debout, et tu ne [me] regardes point.

21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Tu es pour moi sans compassion, tu me traites en ennemi par la force de ta main.

22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Tu m'as élevé [comme] sur le vent, et tu m'y as fait monter comme sur un chariot, et puis tu fais fondre toute ma substance.

23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Je sais donc que tu m'amèneras à la mort et dans la maison assignée à tous les vivants.

24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Mais il n'étendra pas sa main jusqu'au sépulcre. Quand il les aura tués, crieront-ils?

25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Ne pleurais-je pas pour l'amour de celui qui passait de mauvais jours; et mon âme n'était-elle pas affligée à cause du pauvre?

26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Cependant lorsque j'attendais le bien, le mal m'est arrivé; et quand j'espérais la clarté, les ténèbres sont venues.

27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Mes entrailles sont dans une grande agitation, et ne peuvent se calmer; les jours d'affliction m'ont prévenu.

28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

Je marche tout noirci, mais non pas du soleil; je me lève, je crie en pleine assemblée.

29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Je suis devenu le frère des dragons, et le compagnon des hiboux.

30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Ma peau est devenue noire sur moi, et mes os sont desséchés par l'ardeur [qui me consume].

31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

C'est pourquoi ma harpe s'est changée en lamentations, et mes orgues en des sons lugubres.