Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Et maintenant, ceux qui sont plus jeunes que moi se moquent de moi, ceux dont j’aurais dédaigné de mettre les pères avec les chiens de mon troupeau.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Même à quoi m’aurait servi la force de leurs mains? La vigueur a péri pour eux.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Desséchés par la disette et la faim, ils s’enfuient dans les lieux arides, dès longtemps désolés et déserts;
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Ils cueillent le pourpier de mer parmi les broussailles, et, pour leur pain, la racine des genêts.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Ils sont chassés du milieu [des hommes], (on crie après eux comme après un voleur, )
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Pour demeurer dans des gorges affreuses, dans les trous de la terre et des rochers;
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Ils hurlent parmi les broussailles, ils se rassemblent sous les ronces:
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Fils d’insensés, et fils de gens sans nom, ils sont chassés du pays.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Et maintenant, je suis leur chanson et je suis le sujet de leur entretien.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Ils m’ont en horreur, ils se tiennent loin de moi, et n’épargnent pas à ma face les crachats;
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Car Il a délié ma corde et m’a affligé: ils ont jeté loin [tout] frein devant moi.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Cette jeune engeance se lève à ma droite; ils poussent mes pieds et préparent contre moi leur chemin pernicieux;
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Ils détruisent mon sentier, ils contribuent à ma calamité, sans que personne leur vienne en aide;
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Ils viennent comme par une large brèche, ils se précipitent au milieu du fracas.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Des terreurs m’assaillent, elles poursuivent ma gloire comme le vent, et mon état de sûreté est passé comme une nuée.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Et maintenant, mon âme se répand en moi: les jours d’affliction m’ont saisi.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
La nuit perce mes os [et les détache] de dessus moi, et ceux qui me rongent ne dorment pas;
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Par leur grande force ils deviennent mon vêtement; ils me serrent comme le collet de ma tunique.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Il m’a jeté dans la boue, et je suis devenu comme la poussière et la cendre.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Je crie à toi, et tu ne me réponds pas; je me tiens là, et tu me regardes!
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Tu t’es changé pour moi en [ennemi] cruel; tu me poursuis avec la force de ta main.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Tu m’enlèves sur le vent, tu fais qu’il m’emporte, et tu dissous ma substance.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Car je sais que tu m’amènes à la mort, la maison de rassemblement de tous les vivants.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Toutefois, dans sa ruine, n’étend-il pas la main, et, dans sa calamité, ne jette-t-il pas un cri [de détresse]?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
N’ai-je pas pleuré sur celui pour qui les temps étaient durs, et mon âme n’a-t-elle pas été attristée pour le pauvre?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Car j’attendais le bien, et le mal est arrivé; je comptais sur la lumière, et l’obscurité est venue.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Mes entrailles bouillonnent et ne cessent pas; les jours d’affliction sont venus sur moi.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Je marche tout noirci, mais non par le soleil; je me lève dans l’assemblée, je crie;
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Je suis devenu le frère des chacals et le compagnon des autruches.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Ma peau devient noire [et se détache] de dessus moi, et mes os sont brûlés par la sécheresse;
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Et ma harpe est changée en deuil, et mon chalumeau est devenu la voix des pleureurs.
