Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
« Mais maintenant, ceux qui sont plus jeunes que moi me tournent en dérision, dont j'ai considéré les pères comme indignes d'être mis avec mes chiens de berger.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
A quoi me sert la force de leurs mains? des hommes chez qui l'âge mûr a péri?
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Ils sont décharnés par le manque et la famine. Ils rongent la terre aride, dans la pénombre du désert et de la désolation.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Ils cueillent des herbes salées près des buissons. Les racines de l'arbre à balais sont leur nourriture.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Ils sont chassés du milieu des hommes. Ils crient après eux comme après un voleur,
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
de sorte qu'ils vivent dans des vallées effrayantes, et dans les trous de la terre et des rochers.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Ils braillent dans les buissons. Ils sont rassemblés sous les orties.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Ce sont des enfants de fous, oui, des enfants de méchants. Ils ont été chassés du pays à coups de fouet.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
« Maintenant, je suis devenu leur chant. Oui, je suis un mot d'ordre pour eux.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Ils m'abhorrent, ils se tiennent à l'écart de moi, et n'hésitez pas à me cracher au visage.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Car il a détaché son cordon, et m'a fait souffrir; et ils se sont libérés de toute contrainte devant moi.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
A ma droite se lève la populace. Ils ont repoussé mes pieds. Ils ont jeté contre moi leurs méthodes de destruction.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Ils marquent mon chemin. Ils favorisent ma destruction sans l'aide de personne.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Ils arrivent comme par une large brèche. Ils s'enroulent au milieu des ruines.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Les terreurs se sont retournées contre moi. Ils chassent mon honneur comme le vent. Mon bien-être s'est éteint comme un nuage.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
« Maintenant mon âme est répandue au-dedans de moi. Des jours d'affliction se sont emparés de moi.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Au temps de la nuit, mes os sont percés en moi, et les douleurs qui me rongent ne prennent aucun repos.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Mon vêtement est défiguré par une grande force. Il me lie comme le col de ma tunique.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Il m'a jeté dans la boue. Je suis devenu comme de la poussière et des cendres.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Je crie vers toi, et tu ne me réponds pas. Je me lève, et tu me regardes.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Tu t'es retourné pour être cruel envers moi. De la force de ta main, tu me persécutes.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Tu me soulèves au vent, et tu me pousses avec lui. Vous me dissolvez dans la tempête.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Car je sais que tu me feras mourir, à la maison désignée pour tous les vivants.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
« Cependant, on ne tend pas la main dans sa chute? Ou dans sa calamité donc crier au secours?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
N'ai-je pas pleuré sur celui qui était dans la détresse? Mon âme n'a-t-elle pas été affligée par les nécessiteux?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
J'ai cherché le bien, et le mal est venu. Quand j'ai attendu la lumière, l'obscurité est venue.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Mon cœur est troublé, et ne se repose pas. Des jours d'affliction sont venus sur moi.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Je suis en deuil sans le soleil. Je me lève dans l'assemblée, et je crie à l'aide.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Je suis un frère pour les chacals, et un compagnon des autruches.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Ma peau devient noire et se détache de moi. Mes os sont brûlés par la chaleur.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
C'est pourquoi ma harpe s'est changée en deuil, et ma pipe dans la voix de ceux qui pleurent.
