Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
"Mutta nyt nauravat minua elinpäiviltään nuoremmat, joiden isiä minä pidin liian halpoina pantaviksi paimenkoiraini pariin.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Ja mitäpä hyödyttäisi minua heidän kättensä voima, koska heidän nuoruutensa tarmon on vienyt
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
puute ja kova nälänhätä! He kaluavat kuivaa maata, jo ennestään autiota erämaata;
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
he poimivat suolaheiniä pensaiden ympäriltä, ja heidän ruokanaan ovat kinsteripensaan juuret.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Heidät karkoitetaan ihmisten parista; heitä vastaan nostetaan hälytys niinkuin varasta vastaan.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Heidän on asuttava kaameissa rotkoissa, maakoloissa ja kallioluolissa.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Pensaiden keskellä he ulisevat, nokkospehkojen suojaan he sulloutuvat-
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
nuo houkkioiden ja kunniattomain sikiöt, jotka on hosuttu maasta pois.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Heille minä olen nyt tullut pilkkalauluksi, olen heidän jutuksensa joutunut;
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
he inhoavat minua, väistyvät minusta kauas eivätkä häikäile sylkeä silmilleni.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Sillä Jumala on höllentänyt jouseni jänteen ja nöyryyttänyt minut, eivätkä he enää suista julkeuttaan minun edessäni.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Oikealta puoleltani nousee tuo sikiöparvi; he lyövät jalat altani ja luovat turmateitänsä minua vastaan.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
He hävittävät minun polkuni, ovat apuna minua tuhottaessa, vaikka itse ovat ilman auttajaa;
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
niinkuin leveästä muurinaukosta he tulevat, raunioiden alta he vyöryvät esiin.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Kauhut ovat kääntyneet minua vastaan; niinkuin tuuli sinä pyyhkäiset pois minun arvoni, ja minun onneni katoaa niinkuin pilvi.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Ja nyt minun sieluni vuotaa tyhjiin, kurjuuden päivät ovat saavuttaneet minut.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Yö kaivaa luut minun ruumiistani, ja kalvavat tuskani eivät lepää.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Kaikkivallan voimasta on minun verhoni muodottomaksi muuttunut: se kiristyy ympärilleni niinkuin ihokkaani pääntie.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Hän on heittänyt minut lokaan, ja minä olen tullut tomun ja tuhan kaltaiseksi.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Minä huudan sinua, mutta sinä et vastaa minulle; minä seison tässä, mutta sinä vain tuijotat minuun.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Sinä muutut tylyksi minulle, vainoat minua väkevällä kädelläsi.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Sinä kohotat minut myrskytuuleen, kiidätät minut menemään ja annat minun menehtyä rajuilman pauhinassa.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Niin, minä tiedän: sinä viet minua kohti kuolemaa, majaan, kunne kaikki elävä kokoontuu.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Mutta eikö saisi hukkuessaan kättänsä ojentaa tahi onnettomuudessa apua huutaa?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Vai enkö minä itkenyt kovaosaisen kohtaloa, eikö sieluni säälinyt köyhää?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Niin, minä odotin onnea, mutta tuli onnettomuus; minä vartosin valoa, mutta tuli pimeys.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Sisukseni kuohuvat lakkaamatta, kurjuuden päivät ovat kohdanneet minut.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Minä käyn murheasussa, ilman päivänpaistetta; minä nousen ja huudan väkijoukossa.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Minusta on tullut aavikkosutten veli ja kamelikurkien kumppani.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Minun nahkani on mustunut ja lähtee päältäni, ja luuni ovat kuumuuden polttamat.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Niin muuttui kanteleeni soitto valitukseksi ja huiluni sävel itkun ääneksi."
