Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
“But now men who are younger than I am make fun of me— men whose fathers I greatly despised, with the result that I would not even have allowed them to help my dogs guard my sheep.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
They were men who were old and (weak/worn out); so (what could I gain from them working for me?/I would have gained nothing from them working for me.) [RHQ]
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
They were very poor and hungry, with the result that they chewed on roots [at night] in dry and desolate places.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
They pulled up plants in the desert [and ate them] and warmed themselves by [burning] the roots of broom trees.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Everyone shouted at them as though they were thieves and expelled them [from their areas].
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
They were forced to live in caves in the hills, in holes in the ground, and in the sides of cliffs.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
In the bushes they howled [like animals because they were hungry], and they huddled together under thornbushes.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
They were people without good sense, whose names no one knows; they have been expelled from the land [where they were born].
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
“And now their [children] sing songs to make fun of me. They tell jokes about me.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
They are disgusted with me, and they [usually] stay away from me, [but when they see me, ] they are happy to spit in my face.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Because [it is as though] [MET] God has cut my bowstring, [he has caused me to be unable to defend myself, ] and he has humbled me, and my enemies have done to me whatever they wanted.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
(Gangs/Groups of violent youths) attack me and force me to run away; they prepare to destroy me.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
They prevent me from escaping, and they [do] not [need] anyone to help them (OR, there is no one to help me).
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
[It is as though I am a city wall and] [SIM] they have broken through the wall, and they have come crashing down on me.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
I am very terrified; My dignity/honor has been taken away as though [SIM] [it has been] blown away by the wind, and my prosperity has disappeared like [SIM] clouds disappear.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
“And now I [SYN] am about to die [IDM]; I suffer every day.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
My bones ache during the night, and the pain that torments me never stops.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
[It is as though God] seizes my clothes and chokes me with the collar of my coat.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
He has thrown me into the mud; I am [not worth anything more than] dust and ashes.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
“I cry out to God, but he does not answer/help me; I stand up [and pray], but he does not pay any attention.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
He acts very cruelly toward me; with all of his power [MTY] he causes me to suffer.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
He [allows] the wind to lift me up and blow me away, and he tosses me up and down in a violent storm.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
I know that he will cause me to die, which is what happens to everyone [MTY] who is alive.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
“When people experience disasters, and they sit on a pile of ruins and cry out for help, others surely [RHQ] reach out their hand to help them.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
[That is what I did previously]. I wept for people who were experiencing troubles, and I felt sorry for poor/needy people.
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
But when I expected good things [to happen to me], evil things happened; when I waited for light/happiness, all I experienced was darkness/unhappiness [MET].
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
I am very distressed [IDM], all the time; I suffer every day.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
I go about very discouraged; I stand up and plead for people to help me.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
My wailing sounds as sad as [MET] the cries of jackals/foxes and ostriches.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
My skin has become dark/black and is peeling off, and I have a fever [which causes my body to feel like it is] burning.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Previously, I played joyful music on my harp and with my flute, but now I play only the sad music of those who mourn.”
