Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
And now - they have laughed on me [people] young more than me to days whom I rejected fathers their to put with [the] dogs of flock my.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Also [the] strength of hands their why? to me on them it had perished vigor.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
In poverty and in hunger barren the [ones who] gnaw a dry region yesterday of ruin and desolation.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Those [who] pluck off mallow on bush[es] and [the] root of broom plants [for] food their.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
From [the] community they are driven away people shout on them like thief.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
On [the] slope of wadis to dwell holes of [the] ground and rocks.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Between bushes they bray under nettle[s] they are joined together.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Sons of a fool also sons of not a name they have been scourged from the land.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
And now taunt song their I have become and I have become for them a word.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
They abhor me they are distant from me and from face my not they have withheld spittle.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
For (string my *Q(K)*) he has loosened and he has afflicted me and [the] halter from before me they have sent away.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
On [the] right [side] a brood they arise feet my they have sent away and they have piled up on me [the] paths of disaster their.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
They have torn down pathway my to destruction my they benefit not a helper [belongs] to them.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Like a breach wide they come under devastation they have rolled themselves.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
It has been turned on me sudden terror it pursues like the wind dignity my and like a cloud it has passed away prosperity my.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
And now on me it pours itself out life my they seize me days of affliction.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Night bones my he has pierced from on me and gnawing [pains] my not they rest!
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
With greatness of strength it disguises itself clothing my like [the] mouth of tunic my he girds about me.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
He has thrown me to the mud and I have become like like dust and ash[es].
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
I cry for help to you and not you answer me I have stood and you have considered carefully me.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
You change yourself into [one] cruel to me with [the] might of hand your you are hostile to me.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
You lift up me to [the] wind you make ride me and you dissolve me (success. *Q(K)*)
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
For I know death you will bring me and a house of appointed meeting for every living [thing].
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Surely not on a heap of ruins anyone stretches out a hand or in disaster his to them a cry for help.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Not did I weep for [the] hard of day was it grieved? self my for the needy [person].
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
If good I waited for and it came evil and I waited for light and it came darkness.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Inward parts my they have been made to boil and not they have been still they have confronted me days of affliction.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Being dark I have gone about with not sun I have stood in the assembly I cry out for help.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
A brother I have become of jackals and a companion of daughters of an ostrich.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Skin my it has become black from on me and bone my it has burned from heat.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
And it has become mourning harp my and flute my [the] sound of weepers.
