Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
“And now, laughed at me, Have the younger in days than I, Whose fathers I have loathed to set With the dogs of my flock.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Also—the power of their hands, why [is it] to me? On them old age has perished.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
With want and with harsh famine, They are gnawing a dry place [in] the recent night, [In] desolation and ruin,
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Those cropping mallows near a shrub, And their food [is] root of broom trees.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
They are cast out from the midst (They shout against them as a thief),
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
To dwell in a frightful place of valleys, Holes of earth and clefts.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
They groan among shrubs, They are gathered together under nettles.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Sons of folly—even sons without name, They have been struck from the land.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
And now, I have been their song, And I am to them for a byword.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
They have detested me, They have kept far from me, And from before me have not spared to spit.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Because He loosed His cord and afflicts me, And the bridle from before me, They have cast away.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
A brood arises on the right hand, They have cast away my feet, And they raise up against me, Their paths of calamity.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
They have broken down my path, They profit by my calamity: He has no helper.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
They come as a wide breach, Under the desolation have rolled themselves.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
He has turned terrors against me, It pursues my abundance as the wind, And as a thick cloud, My safety has passed away.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
And now, in me my soul pours itself out, Days of affliction seize me.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
[At] night my bone has been pierced in me, And my gnawing [pain] does not lie down.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
By the abundance of power, Is my clothing changed, As the mouth of my coat it girds me.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Casting me into mire, And I have become like dust and ashes.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
I cry to You, And You do not answer me, I have stood, and You consider me.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
You are turned to be fierce to me, With the strength of Your hand, You oppress me.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
You lift me up, You cause me to ride on the wind, And You melt—You level me.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
For I have known You bring me back [to] death, And [to] the house appointed for all living.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Surely not against the heap Does He send forth the hand, Though they have safety in its ruin.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Did I not weep for him whose day is hard? My soul has grieved for the needy.
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
When I expected good, then comes evil, And I wait for light, and darkness comes.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
My bowels have boiled, and have not ceased, Days of affliction have gone before me.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
I have gone mourning without the sun, I have risen, I cry in an assembly.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
I have been a brother to dragons, And a companion to daughters of the ostrich.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
My skin has been black on me, And my bone has burned from heat,
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
And my harp becomes mourning, And my pipe the sound of weeping.”
