Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
但現今年紀小於我的人，都嘲笑我；這些人的父親，我都不屑於列在守我羊群的狗中。
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
他們的精力已經喪失，他們手臂的力量，對我還有何用﹖
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
他們因貧乏和饑饉而消瘦，咀嚼曠野裏的草根，以及荒山野嶺所生的荊棘。
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
他們由叢莽中採取鹹菜，以杜松根做自己的食物。
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
人將他們由人群中逐出，在他們後面喊叫有如追賊；
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
他們只得避居於深谷，住在山洞和岩穴中；
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
在荊棘叢中哀歎，在葛藤下蝟縮。
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
這些人都是流氓的後代，都是無名氏之子孫，由本國驅逐境外的。
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
但現今我竟成了他們的歌謠，做了他們的話柄。
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
他們因憎惡我而遠離我，竟任意向我臉上吐唾沫。
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
他們解開了韁繩以攻擊我，在我面前除掉了轡頭。
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
下流之輩在我右邊起來，向我投擲石頭，築成一條使我喪亡的路。
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
他們破壞了我的道路，使我跌仆，卻沒有人阻止他們。
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
他們由寬大的缺口進入，輾轉於廢墟之中。
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
恐怖臨於我身，我的尊榮如被風吹散，我的救恩如浮雲逝去。
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
現今我的心神已頹廢，憂患的日子不放鬆我。
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
夜間痛苦刺透我骨，我的脈絡都不得安息。
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
天主以大力抓住我的衣服，握緊我長衣的領口，
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
將我投入泥中，使我變成灰土。
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
天主啊! 我向你呼號，你不回答我；我立起來，你也不理睬我。
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
你對我變成了暴君，用你有力的手迫害我。
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
你將我提起，乘風而去，使我在狂風中飄搖不定。
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
我知道你要導我於死亡，到眾生聚集的家鄉。
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
若窮人遇到不幸向我求救，我豈不伸手去援助他﹖
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
他人遭難，我豈沒有流淚﹖人窮乏，我的心豈沒有憐憫﹖
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
我希望幸福，來的卻是災禍；我期待光明，黑暗反而來臨。
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
我內心煩惱不安，痛苦的日子常臨於我。
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
我憂悶而行，無人安慰我，我要在集會中起立喊冤。
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
我成了豺狼的兄弟，成了駝鳥的伴侶。
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
我的皮膚變黑，我的骨頭因熱灼焦，
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
我的琴瑟奏出哀調，我的簫笛發出哭聲。
