Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Tedae a kum la kai lakah aka noe long khaw kai taengah luem uh coeng. Te rhoek kah a napa pataeng ka boiva kah ui taengah khueh ham ka hnawt lah mako.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Amih kut dongkah thadueng khaw kai taengah metlam a om? Amih te a hminkhah lamni a paltham.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Vaitahnah neh khokha rhamling lamkah pumhong loh hlaem vaengah khohaeng neh imrhong kah rhamrhae te a cilh.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Tangpuem dongkah baekkoi te a hlaek uh tih a buh la hlingcet yung a khueh.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
A nam lamloh a haek uh tih amih taengah hlanghuen bangla a o uh.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Soklong cakhom kah laipi neh thaelsawk khui ah kho a sak.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Tangpuem khuiah pang uh tih lota hmuiah poem uh.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Aka ang ca rhoek neh ming mueh ca rhoek ni khohmuen lamloh a hawt uh.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Te dongah amih kah rhotoeng la ka om coeng tih amih taengah ol la ka om.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Kai aka tuei rhoek tah kai lamloh lakhla uh tih ka mikhmuh ah timtui khaw tuem uh pawh.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
A lirhui lakah ka lirhui he pawl coeng. Te dongah kai he m'phaep tih ka mikhmuh ah kamrhui han tueih uh.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Ka bantang kah hlangyoe loh tlai ka kho a kalh. Amih kah rhainah caehlong te kai taengah a picai uh.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Ka talnah khuiah ka hawn a mak uh tih, amih aka bom pawt khaw hoeikhang uh.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
A puut aka len bangla ael uh tih a khohli rhamrhael hmuiah paluet uh.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Kai soah mueirhih pai tih khohli bangla ka moeihoeihnah a hloem vaengah kai kah khangnah te khomai bangla a yah.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Kai lamloh ka hinglu a kingling coeng tih phacip phabaem khohnin loh kai n'tuuk.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Khoyin ah ka rhuh te ka pum dong lamloh a cueh. Kai aka thuek he a dim moenih.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Thadueng cungkuem dongah ka pueinak a phuelhthaih tih ka angkidung te rhawnmoep bangla ka vah.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Kai he dikpo khuila n'dong tih laipi neh hmaiphu bangla n'thuidoek.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Na taengah bomnah kam bih dae kai nan doo moenih. Ka pai akhaw kai he nan yakming moenih.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Kai soah a muen la na poeh tih na ban thaa neh kai nan konaeh thil.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Kai he khohli dongah nan phueih. Kai nan ngol thil vaengah kai nan paci sak tih lungming cueihnah a yawn.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Mulhing boeih kah tingtunnah im la dueknah neh kai nan mael sak ham khaw ka ming.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
A yoethaenah khuiah bombihnah a yaak vaengah kut aka thueng he lairhok dongah a om moenih.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Khohnin a mangkhak dongah ka rhap tih khodaeng dongah ka hinglu a omdam moenih.
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
A then ka lamtawn vaengah boethae ha pawk. Vangnah te ka ngaiuep vaengah a hmuep ha pai.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Ka bung he tlawk tih a kuemsuem moenih. Kai he phacip phabaem khohnin loh n'doe.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Khomik a tal dongah maelhmai a hmuep la ka cet. Hlangping neh ka pai tih ka pang.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Pongui kah a manuca neh tuirhuk vanu kah a hui la ka om.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Ka vin khaw kamah dong lamloh mu tih ka rhuh khaw kholing neh tlum coeng.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Ka rhotoeng te nguekcoinah la, ka phavi rhah ol la poeh.
