Jób 30
1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Toe vaihi loe kai pongah saning kanawk kaminawk mah ang pahnui o thuih, nihcae ampanawk loe ka panuet moe, tuutoep uinawk hoi nawnto suek han mataeng doeh ka koeh ai.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Ue, nihcae ban thacakhaih loe kai han tidoeh avanghaih om ai, nihcae thacakhaih loe anghmat boih boeh.
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Nihcae loe zok amthlam o pongah, minawk hoi angkom o ai; kami om ai angqai krang praezaek ah ni amhet o.
4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
Kapring thungah phrohnawk to a aah o moe, caak hanah imphok kung tangzun to takaeh o.
5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Nihcae loe kaminawk ohhaih ahmuen hoiah haek o moe, (kamqu hangh thuih baktih hangh o thuih; )
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
tahawt thung ih cathaeng khaw thungah oh o moe, longkhaw thung hoi lungsong khaw thungah a oh o.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Kapring thungah hrang baktiah hangh o moe, soekhring thungah nawnto amkhueng o.
8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
Nihcae loe kamthu caa ah oh o, ue, khosak kasae kaminawk ih caa ah oh o moe, prae thung hoi haek ih kaminawk ah oh o.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Vaihi loe nihcae mah laa ang sak o thuih; ue, nihcae mah kasae thuih ih kami ah ka oh boeh.
10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Nihcae mah ang panuet o moe, kangthla ah ang oh o taak; ka mikhmai tamtui hoi pathoih hanah tongaah o ai.
11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Sithaw mah kalii hoiah ang kah moe, ang pacaekthlaek pongah, ka hmaa ah angsumhaih tawn o ai boeh.
12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Ka bantang bangah thendoengnawk angthawk o moe, ka khok hae ang cawh o; kai amrohaih loklam to a sak o.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Ka loklam to phraek o moe, kai amtimh hanah azom o; nihcae bomhkung mi doeh om ai.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
Nihcae loe kalen pui akhaw thungah kakun tui baktiah, kai amrosak hanah tha hoi kai khaeah ang cawnh o.
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Zitthok hmuennawk to ka nuiah phak moe, takhi song baktiah ka hinghaih hnukah patom o; ka tawnh ih hmuenmae loe tamai baktiah anghmat boeh.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Vaihi ka palungthin koih boeh moe, patangkhanghaih aninawk mah ang naeh boeh.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
Aqum mah ka huh hae thunh moe, thaqui kana ka pauep thai ai boeh.
18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
Ka nathaih nung parai pongah, kaimah ih khubuen mah zaeng ih baktih toengah, ang zaeng caeng.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Anih mah tangnong thungah ang nuih, kai loe maiphu hoi tavai baktiah ni ka oh sut boeh.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Ka Angraeng Nang khaeah ka qah, toe nang pathim ai; kang doet tahang, toe tiah doeh nang sah ai.
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Ka nuiah tahmenhaih na tawn ai; thacakhaih na ban hoiah nang pacaekthlaek.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Kai hae nang toengh tahang moe, takhi to nang thuengsak pongah, ka takpum hae nam rosak ving boeh.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
Kahing kaminawk boih hanah na sak pae ih im hoi duekhaih thungah, nang caeh haih tih, tiah ka panoek.
24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Sithaw mah amrohaih phaksak hanah ban phok naah, nihcae mah tahmenhaih hni o langla cadoeh, atho om ai boeh.
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Raihaih tongh kami to ka qah haih ai maw? Amtang kami palung ka sae haih ai maw?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Kahoih hmuen ka zing naah, kasae hmuen to angzoh; aanghaih ka zing naah, vinghaih to angzoh.
27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Kai ih pathin loe bet moe, anghakhaih om ai; patangkhanghaih aninawk loe kai tongh hanah angzoh o.
28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Niduem naah palungsethaih hoiah ka oh; kaminawk amkhuenghaih ahmuen ah kang doet moe, ka hang.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Kai loe pahui puinawk ih nawkamya ah ka oh moe, bukbuhnawk ih ampui ah ka oh.
30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Ka nganhin loe amnum moe, ka huhnawk doeh kabae thuih pa ai boeh.
31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Kai ih katoeng loe palungsethaih ah angcoeng boeh, kai ih tamoi doeh qahhaih lok ah ni angcoeng ving boeh.
