Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Entonces, abriendo su boca y maldiciendo el día de su nacimiento,
2 És szóla Jób, és monda:
Job dijo:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Perezca el día de mi nacimiento y la noche en que se dijo: Un niño es concebido.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Que ese día, hubiera sido oscuro; y Dios no hubiera tomado nota de esto desde lo alto, y no hubiera resplandecido la luz del día;
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Deja que la oscuridad y la noche negra sea su redentor; deja que se cubra con una nube; Deja que las sombras oscuras del día te envíen miedo.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
En cuanto a esa noche que la oscuridad espesa la tome; Que no tenga gozo entre los días del año; Que no venga en el número de los meses.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
En cuanto a esa noche, que hubiera sido estéril; Que ninguna voz de alegría hubiera sonado en ella;
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Que la maldigan los que ponen una maldición en el día; que están listos para despertar a Leviatán.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Sean oscuras sus estrellas de la mañana; Que esté buscando luz, pero que no la tenga; Que no vea los rayos del alba.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Porque no cerró las puertas del vientre de mi madre, ni oculto los problemas de mis ojos.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
¿Por qué la muerte no me tomó cuando salí del cuerpo de mi madre, por qué no, cuando salí del vientre, entregue mi espíritu?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
¿Por qué hubo rodillas que me recibieron o por qué los pechos para que me den leche?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Porque entonces podría haber ido a mi descanso en silencio, y en el sueño, haber estado en paz,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Con los reyes y los sabios de la tierra, que edificaron grandes casas para sí mismos;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
O con los gobernantes que tenían oro, y cuyas casas estaban llenas de plata;
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
O como un aborto de niño que nunca podría haber existido; Como niños pequeños que no han visto la luz.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Allí dejan de perturbar los malvados, y aquellos cuyas fuerzas han llegado a su fin tienen descanso.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Allí los prisioneros están en paz juntos. La voz del capataz no vuelve a sus oídos.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
El pequeño y el grande están allí, y el siervo está libre de su amo.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
¿Por qué le da luz al que está en problemas, y la vida al alma amarga;
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Para aquellos cuyo deseo es la muerte, pero no viene; que la buscan más que la riqueza secreta;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
¿Que se alegran con gran gozo y se regocijan cuando llegan a su último lugar de descanso;
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Pporque se le da luz a un hombre que no sabe por donde va, y que está acorralado por Dios?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
En lugar de mi comida tengo pena, y de mí salen gritos de dolor como agua.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Porque lo que estaba temiendo ha venido sobre mi y de lo cual tengo miedo me aconteció.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
No tengo paz, ni silencio, ni descanso; nada más que el dolor viene sobre mí.
