Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
DESPUÉS de esto abrió Job su boca, y maldijo su día.
2 És szóla Jób, és monda:
Y exclamó Job, y dijo:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Perezca el día en que yo nací, y la noche que se dijo: Varón es concebido.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Sea aquel día sombrío, y Dios no cuide de él desde arriba, ni claridad sobre él resplandezca.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Aféenlo tinieblas y sombra de muerte; repose sobre él nublado, que lo haga horrible como caliginoso día.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Ocupe la oscuridad aquella noche; no sea contada entre los días del año, ni venga en el número de los meses.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
¡Oh si fuere aquella noche solitaria, que no viniera canción alguna en ella!
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Maldíganla los que maldicen al día, los que se aprestan para levantar su llanto.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Oscurézcanse las estrellas de su alba; espere la luz, y no venga, ni vea los párpados de la mañana:
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Por cuanto no cerró las puertas del vientre donde yo estaba, ni escondió de mis ojos la miseria.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
¿Por qué no morí yo desde la matriz, o fuí traspasado en saliendo del vientre?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
¿Por qué me previnieron las rodillas? ¿y para qué las tetas que mamase?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Pues que ahora yaciera yo, y reposara; durmiera, y entonces tuviera reposo,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Con los reyes y con los consejeros de la tierra, que edifican para sí los desiertos;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
O con los príncipes que poseían el oro, que henchían sus casas de plata.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
O ¿por qué no fuí escondido como aborto, como los pequeñitos que nunca vieron luz?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Allí los impíos dejan el perturbar, y allí descansan los de cansadas fuerzas.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Allí asimismo reposan los cautivos; no oyen la voz del exactor.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Allí están el chico y el grande; y el siervo libre de su señor.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
¿Por qué se da luz al trabajado, y vida á los de ánimo en amargura,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Que esperan la muerte, y ella no llega, aunque la buscan más que tesoros;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Que se alegran sobremanera, y se gozan, cuando hallan el sepulcro?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
¿[Por qué] al hombre que no sabe por donde vaya, y al cual Dios ha encerrado?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Pues antes que mi pan viene mi suspiro; y mis gemidos corren como aguas.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Porque el temor que me espantaba me ha venido, y hame acontecido lo que temía.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
No he tenido paz, no me aseguré, ni me estuve reposado; vínome no obstante turbación.
