Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Después de esto Job abrió su boca y maldijo su día.
2 És szóla Jób, és monda:
Y Job habló:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Perezca el día cuando nací y la noche cuando se dijo: Un varón fue concebido.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Sea aquel día oscuridad. No pregunte ʼElohim desde lo alto por él, ni claridad lo ilumine.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Que la oscuridad y las tinieblas reclamen [ese día] para ellas, repose sobre él una nube, llénelo de terror la calina del día.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Que la oscuridad se apodere de aquella noche. No se cuente entre los días del año ni aparezca en el número de los meses.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Sea esa noche estéril y los gritos de júbilo no penetren en ella.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Maldíganla los que maldicen en el día, los que se aprestan a excitar al cocodrilo.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Oscurézcanse las estrellas de su alborada. Espere la luz, y no le venga, ni contemple los destellos de la aurora,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
porque no cerró las puertas de la matriz donde yo estaba, ni escondió la miseria de mis ojos.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
¿Por qué no morí yo en la matriz o expiré al salir del vientre?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
¿Por qué hallé rodillas que me acogieron y pechos que me amamantaron?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Pues ahora yacería tranquilo, dormiría y tendría descanso
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
con reyes y consejeros de la tierra que reedificaron ruinas para ellos,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
o con príncipes que tuvieron oro, que llenaron de plata sus palacios.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
¡Oh! ¿Por qué no fui escondido como aborto, como los fetos que nunca ven la luz?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Allí dejan de perturbar los perversos. Allí descansan los de agotadas fuerzas.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Allí también los cautivos gozan del reposo, sin oír la voz del capataz.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Allí están el pequeño y el grande, y el esclavo está libre de su amo.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
¿Por qué se da luz al desdichado, y vida a los de ánimo amargado,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
a los que ansían la muerte y no les llega aunque la busquen más que tesoros escondidos,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
a los que se alegran grandemente, y se regocijan cuando hallan la tumba,
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
al hombre para quien su camino está oculto, y a quien ʼElohim tiene acorralado?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Porque en lugar de mi pan viene mi suspiro, y mis gemidos corren como aguas,
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
porque me cayó lo que temía y el terror que tenía me aconteció.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
¡No tengo paz, ni tranquilidad, ni reposo, sino me vino turbación!
