Jób 3

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Después de esto, Job abrió la boca y maldijo el día de su nacimiento.

2 És szóla Jób, és monda:

Job respondió:

3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

“Que perezca el día en que nací, la noche que dijo: “Hay un niño concebido”.

4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Que ese día sea la oscuridad. No dejes que Dios desde arriba lo busque, ni dejar que la luz lo ilumine.

5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Que las tinieblas y la sombra de la muerte la reclamen para sí. Deja que una nube se detenga en ella. Que todo lo que hace el día negro lo aterrorice.

6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

En cuanto a esa noche, que la oscuridad espesa se apodere de ella. Que no se regocije entre los días del año. Que no entre en el número de los meses.

7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

He aquí, que esa noche sea estéril. Que no venga ninguna voz alegre.

8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Que lo maldigan los que maldicen el día, que están listos para despertar al Leviatán.

9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Que las estrellas de su crepúsculo sean oscuras. Que busque la luz, pero no la tenga, ni dejar que vea los párpados de la mañana,

10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

porque no cerró las puertas del vientre de mi madre, ni ocultó los problemas a mis ojos.

11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

“¿Por qué no he muerto desde el vientre? ¿Por qué no renuncié al espíritu cuando mi madre me dio a luz?

12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

¿Por qué me recibieron las rodillas? ¿O por qué el pecho, que debo amamantar?

13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

Por ahora debería haberme acostado y callado. Debería haber dormido, así habría descansado,

14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

con reyes y consejeros de la tierra, que construyeron lugares de desecho para sí mismos;

15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

o con príncipes que tenían oro, que llenaron sus casas de plata;

16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

o como un nacimiento intempestivo oculto no había sido, como niños que nunca vieron la luz.

17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Allí los malvados dejan de molestar. Allí descansan los cansados.

18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Allí los prisioneros están a gusto juntos. No oyen la voz del capataz.

19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

Los pequeños y los grandes están allí. El siervo es libre de su amo.

20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

“¿Por qué se da luz al que está en la miseria? vida a los amargados del alma,

21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

que anhelan la muerte, pero no llega; y cavar para ello más que para los tesoros ocultos,

22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

que se regocijan en exceso, y se alegran, cuando pueden encontrar la tumba?

23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Por qué se da luz a un hombre cuyo camino está oculto, a los que Dios ha cobijado?

24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Porque mis suspiros llegan antes de comer. Mis gemidos se derraman como agua.

25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Porque lo que temo viene sobre mí, lo que me da miedo viene a mí.

26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

No estoy tranquilo, ni tengo descanso; pero los problemas vienen”.