Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Después de esto Job comenzó a hablar, maldiciendo el día de su nacimiento.
2 És szóla Jób, és monda:
Y dijo:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“Que el día en que nací sea borrado, así como la noche en que se anunció que un niño había sido concebido.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Que ese día se convierta en tinieblas. Que el Dios de arriba no lo recuerde. Que no brille la luz sobre él.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Cúbranlo con oscuridad y sombra de muerte. Una nube negra debería ensombrecerlo. Debería ser tan aterrador como la oscuridad de un eclipse de día.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Borren esa noche como si nunca hubiera existido. No la cuenten en el calendario. Que no tenga día en ningún mes.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
“Que en esa noche no nazcan niños, que no se escuchen sonidos de felicidad.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Que la maldigan los que maldicen ciertos días, los que tienen el poder de sacar al Leviatán.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Que sus estrellas de la madrugada permanezcan oscuras. Que al buscar la luz, no vea ninguna, que no vea el resplandor del amanecer
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
porque no cerró el vientre de mi madre para impedirme ver los problemas.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
“¿Por qué no nací muerto? ¿Por qué no morí al nacer?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
¿Por qué hubo un regazo para que me acostara, y pechos para que me amamantaran?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Ahora estaría acostado en paz, durmiendo y descansando
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
junto con los reyes de este mundo y sus funcionarios cuyos palacios ahora yacen en ruinas;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
o con los nobles que coleccionaban oro y llenaban sus casas de plata.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
¿Por qué no fui un aborto, enterrado en secreto, un bebé que nunca vio la luz?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Allí, en la tumba, los malvados no dan más problemas, y los que ya no tienen fuerzas tienen su descanso.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Allí los prisioneros descansan y no escuchan las órdenes de sus opresores.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Tanto los pequeños como los grandes están allí, y los esclavos son liberados de sus amos.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
¿Por qué Dios da vida a los que sufren, a los que viven amargamente,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
a los que esperan una muerte que no llega y a los que buscan la muerte más desesperadamente que la caza de un tesoro?
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
¡Son tan increíblemente felices cuando llegan a la tumba!
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
¿Por qué se da luz a quien no sabe a dónde va, a quien Dios ha cercado?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
“Mis gemidos son el pan que como, y mis lágrimas son el agua que bebo.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Porque todo lo que temía me ha sucedido; todo lo que temía me ha sobrevenido.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
No tengo paz, ni tranquilidad, ni descanso. Lo único que siento es rabia”.
