Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Po tem je Job odprl svoja usta in preklel svoj dan.
2 És szóla Jób, és monda:
Job je spregovoril in rekel:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
»Naj izgine dan, na katerega sem bil rojen in noč, v kateri je bilo rečeno: ›Tukaj je spočet fantek.‹
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Naj bo ta dan tema. Naj ga Bog od zgoraj ne upošteva niti naj svetloba ne sije nad njim.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Naj ga tema in smrtna senca omadežujeta. Naj oblak prebiva nad njim. Naj ga straši črnina dneva.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Glede tiste noči naj se je polasti tema. Naj ta ne bo pridružena dnevom leta, naj ta ne pride v število mesecev.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Glej, naj bo ta noč osamljena, naj noben radosten glas ne pride vanjo.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Naj jo prekolnejo tisti, ki preklinjajo dan, ki so pripravljeni dvigniti svoje žalovanje.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Naj bodo zvezde njene polteme temne; naj oprezujejo za svetlobo, toda nimajo nobene niti naj ne zagledajo jutranjega svitanja,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
ker ta ni zaprla vrat maternice moje matere niti pred mojimi očmi ni skrila bridkosti.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Čemu nisem umrl v maternici? Zakaj nisem izročil duha, ko sem prišel iz trebuha?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Zakaj sem bil [vzet na] kolena? Ali zakaj [na] prsi, da bi sesal?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Kajti sedaj bi mirno ležal in bi bil tiho; spal bi. Potem bi počival
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
s kralji in svetovalci zemlje, ki so zapuščene kraje gradili zase,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
ali s princi, ki so imeli zlato, ki so svoje hiše napolnjevali s srebrom,
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
ali ne bi bil kakor prezgodnji porod, kakor otročiči, ki nikoli niso videli svetlobe.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Tam zlobni odnehajo od nadlegovanja in tam bodo izmučeni pri počitku.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Tam jetniki počivajo skupaj. Oni ne poslušajo glasu zatiralca.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Majhni in veliki so tam in služabnik je prost pred svojim gospodarjem.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Zakaj je svetloba dana tistemu, ki je v bedi in življenje zagrenjenemu v duši,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
ki hrepeni po smrti, toda ta ne prihaja in koplje za njo bolj kakor za skritimi zakladi,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
ki se silno razveseljujejo in so veseli, ko lahko najdejo grob?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Zakaj je svetloba dana možu, čigar pot je skrita in katerega je Bog ogradil?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Kajti moje vzdihovanje prihaja preden jem in moja rjovenja so izlita ven kakor vode.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Kajti stvar, ki sem se je silno bal, je prišla nadme in to, česar sem se bal, je prišlo k meni.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Nisem bil na varnem niti nisem imel počitka niti nisem bil tiho, vendar je težava prišla.«
