Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Tukun wik sac, na Job el fah kasla ac selngawi len se ma osweyukla el.
2 És szóla Jób, és monda:
El fahk,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“O God, selngawiya fong se ma srimetak nga ah; Ac len se ma osweyukla nga!
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
O God, ekulla len sac nu ke lohsr lulap. Nimet kom sifil esam len sac; Ac tia pac lela tuh in oasr kalem tolak len sac.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Oru tuh in sie len ohkok ac lohsr matoltol; Afinya ke pukunyeng, ac kosrala kalmen faht uh liki.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Eela fong sac liki yac uh, Ac tia lela in sifil oekyuk.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Oru tuh in wangin koanon fong sac, Sie fong wangin pusren engan lohngyuk.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Lela tuh mwet inutnut in selngawi len sac, Elos su etu in pirakak kosro sulallal Leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Lela tuh itu Nasren in tia tolak, Ac oru tuh lohsr lun fong sac in lohsr na, ac tia sifil kalmelik.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Selngawiya fong sac lah pwanang nga isusla, Ac oru nga pula ma upa ac keok.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
“Nga ke ngan misa na insien nina kiuk ah, Ku ke pacl se na ma osweyukla nga ah.
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Mwe mea nina kiuk ah in sruokyuwi finyepal? Mwe mea elan katitiyu?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Nga funu misa na in pacl sac, nga lukun mongla na in pacl inge,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Oanna motul oana tokosra, ku mwet leum Su sifil musaela inkul matu sin mwet leum uh.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Nga lukun motul na oana fisrak Su nwakla lohm selos ke gold ac silver,
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Ku motul oana sie tulik fusr ma misa na meet liki el isusla uh.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
In kulyuk uh, mwet koluk ac tila orekma koluk, Ac mwet orekma su totola elos eis pacl in mongla lalos ke elos oan in kulyuk uh.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Mwet sruoh ma misa tari elos muta in misla, Ac elos sukosok liki pusren sapsap ac kas kou.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Mwet nukewa ac sun misa — mwet pwengpeng oayapa mwet tia eteyu — Ac mwet foko elos sukosokla.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
“Efu ku kom oru tuh mwet uh in mutana in moul keok? Efu ku kom sang kalem in tolak mwet asor?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Elos tupanna elos in misa, a elos tiana misa. Elos lungse kulyuk uh liki kutena mwe kasrup.
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Elos ac tiana engan nwe ke na elos misa ac pukpuki.
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
God El okanlana ma ac sikyak nu selos tok uh, Ac El kosralosla tuh elos in tia ku in oru kutena ma.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Nga tia mongo — nga tung na, Ac nga tia ku in kutongya sasao luk.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Ma nukewa ma nga sangeng ac sensen kac uh sikyak.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Wangin misla nu sik, wangin mongla luk, Ac wangin saflaiyen mwe lokoalok nu sik.”
