Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
この後、ヨブは口を開いて、自分の生れた日をのろった。
2 És szóla Jób, és monda:
すなわちヨブは言った、
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
「わたしの生れた日は滅びうせよ。『男の子が、胎にやどった』と言った夜もそのようになれ。
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
その日は暗くなるように。神が上からこれを顧みられないように。光がこれを照さないように。
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
やみと暗黒がこれを取りもどすように。雲が、その上にとどまるように。日を暗くする者が、これを脅かすように。
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
その夜は、暗やみが、これを捕えるように。年の日のうちに加わらないように。月の数にもはいらないように。
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
また、その夜は、はらむことのないように。喜びの声がそのうちに聞かれないように。
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
日をのろう者が、これをのろうように。レビヤタンを奮い起すに巧みな者が、これをのろうように。
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
その明けの星は暗くなるように。光を望んでも、得られないように。また、あけぼののまぶたを見ることのないように。
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
これは、わたしの母の胎の戸を閉じず、また悩みをわたしの目に隠さなかったからである。
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
なにゆえ、わたしは胎から出て、死ななかったのか。腹から出たとき息が絶えなかったのか。
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
なにゆえ、ひざが、わたしを受けたのか。なにゆえ、乳ぶさがあって、わたしはそれを吸ったのか。
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
そうしなかったならば、わたしは伏して休み、眠ったであろう。そうすればわたしは安んじており、
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
自分のために荒れ跡を築き直した地の王たち、参議たち、
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
あるいは、こがねを持ち、しろがねを家に満たした君たちと一緒にいたであろう。
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
なにゆえ、わたしは人知れずおりる胎児のごとく、光を見ないみどりごのようでなかったのか。
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
かしこでは悪人も、あばれることをやめ、うみ疲れた者も、休みを得、
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
捕われ人も共に安らかにおり、追い使う者の声を聞かない。
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
小さい者も大きい者もそこにおり、奴隷も、その主人から解き放される。
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
なにゆえ、悩む者に光を賜い、心の苦しむ者に命を賜わったのか。
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
このような人は死を望んでも来ない、これを求めることは隠れた宝を掘るよりも、はなはだしい。
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
彼らは墓を見いだすとき、非常に喜び楽しむのだ。
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
なにゆえ、その道の隠された人に、神が、まがきをめぐらされた人に、光を賜わるのか。
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
わたしの嘆きはわが食物に代って来り、わたしのうめきは水のように流れ出る。
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
わたしの恐れるものが、わたしに臨み、わたしの恐れおののくものが、わが身に及ぶ。
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
わたしは安らかでなく、またおだやかでない。わたしは休みを得ない、ただ悩みのみが来る」。
