Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 És szóla Jób, és monda:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
