Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Après cela Job ouvrit la bouche, et maudit le jour de sa naissance.
2 És szóla Jób, és monda:
Et il parla.
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Périsse le jour auquel je suis né, et la nuit dans laquelle il fut dit: Un homme a été conçu!
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Que ce jour soit changé en ténèbres; que Dieu ne s’en enquière pas d’en haut, et qu’il ne soit point éclairé de la lumière.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Que des ténèbres et une ombre de mort l’obscurcissent; qu’une obscurité s’en empare, et qu’il soit enveloppé d’amertume.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Cette nuit, qu’un tourbillon ténébreux en prenne possession, qu’elle ne soit pas comptée dans les jours de l’année, ni mise au nombre des mois.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Que cette nuit soit solitaire, et qu’elle ne mérite pas de louanges.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Qu’ils la maudissent, ceux qui maudissent le jour, qui sont prêts à susciter Léviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Que les étoiles soient couvertes des ténèbres de son obscurité; qu’elle attende une lumière, et ne la voie point, ni la naissance de l’aurore qui se lève;
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Parce qu’elle n’a pas fermé le sein qui ma formé, et qu’elle n’a pas ôté les maux de devant mes yeux.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Pourquoi ne suis-je pas mort dans le sein de ma mère? pourquoi, sorti de son sein, n’ai-je pas aussitôt péri?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Pourquoi ai-je été reçu sur des genoux? pourquoi allaité par des mamelles?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Car maintenant, dormant, je serais en silence, et je reposerais dans mon sommeil,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Avec les rois et les consuls; de la terre, qui se bâtissent de vastes solitudes;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Avec les princes qui possèdent de l’or, et remplissent leurs maisons d’argent.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Ou bien je n’existerais pas, comme un avorton caché dans le sein de sa mère, ou comme ceux qui, conçus, n’ont pas vu la lumière.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
C’est là que des impies ont cessé leur tumulte, et là que se reposent ceux qui ont perdu leur force.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Et ceux qui autrefois étaient enchaînes ensemble sont sans inquiétude; ils n’entendent pas la voix d’un exacteur.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Des grands et des petits sont là, et un esclave est délivré de son maître.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Pourquoi la lumière a-t-elle été donnée aux malheureux, et la vie à ceux qui sont dans l’amertume de l’âme,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Qui attendent la mort (et elle ne vient pas), comme s’ils déterraient un trésor,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Et qui se réjouissent extrêmement, lorsqu’ils ont trouvé un sépulcre;
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
À un homme dont la voie est cachée, et que Dieu entoure de ténèbres?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Avant que je mange, je soupire; et comme les eaux qui débordent, ainsi sont mes rugissements,
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Parce que la frayeur que je redoutais m’est venue, et ce que j’appréhendais est arrivé.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
N’ai-je pas dissimulé? n’ai-je pas gardé le silence? ne suis-je pas resté dans le repos? Cependant l’indignation de Dieu est venue sur moi.
