Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Après cela, Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.
2 És szóla Jób, és monda:
Et, prenant la parole, Job dit:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Périsse le jour où je suis né, et la nuit qui a dit: Un homme est conçu!
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Que ce jour soit ténèbres, que Dieu ne s'en enquière pas d'en haut, qu'aucune lumière ne brille sur lui!
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Que les ténèbres et l'ombre de la mort le reprennent, qu'une sombre nuée demeure sur lui, qu'une éclipse le remplisse d'horreur!
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Que l'obscurité s'empare de cette nuit, qu'elle ne se réjouisse pas au milieu des jours de l'année, qu'elle n'entre pas dans le compte des mois!
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Voici, que cette nuit soit stérile, et qu'aucun cri de joie n'y survienne!
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Qu'ils la maudissent ceux qui maudissent les jours, ceux qui sont habiles à faire lever Léviathan!
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Que les étoiles de son crépuscule soient obscurcies, qu'elle attende la lumière et qu'il n'y en ait point, et qu'elle ne voie pas les paupières de l'aurore!
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Parce qu'elle n'a pas fermé le sein qui me porta, et n'a point caché la douleur à mes yeux!
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Que ne suis-je mort dès le sein de ma mère? Au sortir de ses flancs, que n'ai-je expiré?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Pourquoi des genoux se sont-ils présentés à moi, et pourquoi des mamelles pour être sucées?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Car, maintenant, je serais couché et tranquille, je dormirais, je serais en repos,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Avec les rois et les arbitres de la terre, qui se bâtissent des mausolées,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Avec les princes qui ont de l'or, qui remplissent d'argent leurs maisons.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Ou bien, comme l'avorton caché, je n'existerais pas; comme les petits enfants qui n'ont pas vu la lumière.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Là, les méchants ne tourmentent plus personne, et là se reposent les hommes fatigués;
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Avec eux, les captifs sont tranquilles: ils n'entendent plus la voix de l'exacteur.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Là, le petit et le grand sont ensemble, et l'esclave est délivré de son maître.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Pourquoi donne-t-on la lumière au malheureux, et la vie à ceux dont l'âme est pleine d'amertume?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Qui attendent la mort, et elle ne vient point, qui la recherchent plus qu'un trésor,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Qui seraient contents jusqu'à l'allégresse et ravis de joie, s'ils trouvaient le tombeau?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
A l'homme qui ne connaît pas sa voie et que Dieu cerne de tous côtés?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Car je soupire au lieu de manger, et mes cris se répandent comme l'eau.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Ce que je crains m'arrive, et ce que j'appréhende vient sur moi.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Je n'ai ni paix, ni tranquillité, ni repos! Le tourment est venu!
