Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Après cela Job ouvrit la bouche
2 És szóla Jób, és monda:
et il maudit son premier jour, disant:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Périsse le jour où je suis né et cette nuit où ils dirent: Un homme est conçu.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Que cette nuit reste obscure; que d'en haut jamais le Seigneur ne la rappelle; que jamais lueur ne vienne l'éclairer.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Que les ténèbres et les ombres de la mort s'en emparent: qu'un sombre tourbillon l'enveloppe; maudits soient ce jour
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Et cette nuit; que l'obscurité la prenne; qu'elle ne compte pas dans les temps de l'année, et que dans les mois elle ne soit pas comprise.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Mais qu'elle ne soit que douleur; qu'on n'y voie jamais joie ni fête.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Qu'elle soit maudite de Celui qui fait de ce jour un jour maudit et qui peut maîtriser le grand monstre marin.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Que les étoiles de cette nuit soient éclipsées; qu'elle ne cesse point; que la lumière ne lui revienne jamais; qu'elle ne voie plus lever l'astre qui annonce l'aurore.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Car cette nuit n'a point clos des portes du ventre de ma mère: elle n'a point détourné de mes yeux la douleur.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Pourquoi ne suis-je pas mort dans les entrailles qui m'ont enfanté? Pourquoi ne suis-je pas mort, aussitôt que j'en suis sorti?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Pourquoi des genoux m'ont-ils recueilli? Pourquoi ai-je sucé des mamelles?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Car, couché, je serais maintenant tranquille; endormi, je me reposerais,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Avec les rois arbitres de la terre, qui s'enorgueillissaient de leurs épées;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Ou avec les grands qui possédaient beaucoup d'or et comblaient d'argent leurs demeures;
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Ou comme un fœtus avorté; ou comme les enfants nouveau-nés qui n'ont point vu la lumière.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Dans ce lieu-là les impies ont consumé le feu de leur fureur; et ceux dont le corps a été brisé de fatigue ont trouvé le repos.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Et, avec eux, la foule qui n'a jamais entendu la voix du collecteur.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Et le petit et le grand; et le serviteur qui a redouté son maître.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Pourquoi le jour a-t-il été donné à ceux qui sont dans l'amertume; et la vie, aux âmes pleines de douleurs?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Ceux-là désirent la mort et ne l'obtiennent pas, semblables à l'homme qui creuse en vain cherchant un trésor,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Et que la joie transporte s'il vient à le trouver.
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
La mort est le repos de l'homme, car Dieu l'a éprouvé à son gré.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Les gémissements me sont venus avant ma nourriture, et je pleure saisi de crainte.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Car ce que j'avais redouté m'a atteint; ce que j'avais pressenti s'est réalisé.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Je n'ai point vécu en paix; je n'ai eu ni calme ni repos, et la colère m'est venue.
