Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Alors Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.
2 És szóla Jób, és monda:
Job prit la parole et dit:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Périsse le jour où je suis né, et la nuit qui a dit: « Un homme est conçu! »
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Ce jour, qu'il se change en ténèbres, que Dieu d'en haut n'en ait pas souci, que la lumière ne brille pas sur lui!
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Que les ténèbres et l'ombre de la mort le revendiquent, qu'un nuage épais le couvre, que l'éclipse de sa lumière jette l'épouvante!
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Cette nuit, que les ténèbres en fassent leur proie, qu'elle ne compte pas dans les jours de l'année, qu'elle n'entre pas dans la supputation des mois!
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Que cette nuit soit un désert stérile, qu'on n'y entende pas de cri d'allégresse!
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Que ceux-là la maudissent, qui maudissent les jours, qui savent évoquer Léviathan!
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Que les étoiles de son crépuscule s'obscurcissent, qu'elle attende la lumière, sans qu'elle vienne, et qu'elle ne voie point les paupières de l'aurore,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
parce qu'elle ne m'a pas fermé les portes du sein, et n'a pas dérobé la souffrance à mes regards!
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Que ne suis-je mort dès le ventre de ma mère, au sortir de ses entrailles que n'ai-je expiré!
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Pourquoi ai-je trouvé deux genoux pour me recevoir, et pourquoi deux mamelles à sucer?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Maintenant je serais couché et en paix, je dormirais et je me reposerais
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
avec les rois et les grands de la terre, qui se sont bâti des mausolées;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
avec les princes qui avaient de l'or, et remplissaient d'argent leur demeures.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Ou bien, comme l'avorton ignoré, je n'existerais pas, comme ces enfants qui n'ont pas vu la lumière.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Là les méchants n'exercent plus leurs violences, là se repose l'homme épuisé de forces;
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
les captifs y sont tous en paix, ils n'entendent plus la voix de l'exacteur.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Là se trouvent le petit et le grand, l'esclave affranchi de son maître.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Pourquoi donner la lumière aux malheureux, et la vie à ceux dont l'âme est remplie d'amertume,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
qui espèrent la mort, et la mort ne vient pas, qui la cherchent plus ardemment que les trésors,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
qui sont heureux, qui tressaillent d'aise et se réjouissent quand ils ont trouvé le tombeau;
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
à l'homme dont la route est cachée et que Dieu enferme de toutes parts?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Mes soupirs sont comme mon pain et mes gémissements se répandent comme l'eau.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Ce que je crains, c'est ce qui m'arrive; ce que je redoute fond sur moi.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Plus de tranquillité, plus de paix, plus de repos, et le trouble m'a saisi.
