Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this Job opened his mouth, and cursed the day of his birth.
2 És szóla Jób, és monda:
Job answered:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“Let the day perish in which I was born, the night which said, ‘There is a boy conceived.’
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Let that day be darkness. Don’t let God from above seek for it, neither let the light shine on it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Let darkness and the shadow of death claim it for their own. Let a cloud dwell on it. Let all that makes the day black terrify it.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
As for that night, let thick darkness seize on it. Let it not rejoice amongst the days of the year. Let it not come into the number of the months.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Behold, let that night be barren. Let no joyful voice come therein.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Let them curse it who curse the day, who are ready to rouse up leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Let the stars of its twilight be dark. Let it look for light, but have none, neither let it see the eyelids of the morning,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
because it didn’t shut up the doors of my mother’s womb, nor did it hide trouble from my eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
“Why didn’t I die from the womb? Why didn’t I give up the spirit when my mother bore me?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why did the knees receive me? Or why the breast, that I should nurse?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For now I should have lain down and been quiet. I should have slept, then I would have been at rest,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
with kings and counsellors of the earth, who built up waste places for themselves;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
or with princes who had gold, who filled their houses with silver;
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
or as a hidden untimely birth I had not been, as infants who never saw light.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There the wicked cease from troubling. There the weary are at rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
There the prisoners are at ease together. They don’t hear the voice of the taskmaster.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
The small and the great are there. The servant is free from his master.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
“Why is light given to him who is in misery, life to the bitter in soul,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
who long for death, but it doesn’t come; and dig for it more than for hidden treasures,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
who rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Why is light given to a man whose way is hidden, whom God has hedged in?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For my sighing comes before I eat. My groanings are poured out like water.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For the thing which I fear comes on me, that which I am afraid of comes to me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I am not at ease, neither am I quiet, neither do I have rest; but trouble comes.”
