Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this, Job opened his mouth and cursed the day he was born.
2 És szóla Jób, és monda:
He said,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“May the day on which I was born perish, the night that said, 'A boy has been conceived.'
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
May that day be dark; may not God from above call it to mind, neither may the sun shine on it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
May darkness and the shadow of death claim it for their own. May a cloud live over it; may everything that makes the day black truly terrify it.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
As for that night, may thick darkness seize it. May it not rejoice among the days of the year; may it not come into the number of the months.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
See, may that night be barren; may no joyful voice come into it.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
May they curse that day, those who know how to wake up Leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
May the stars of that day's dawn be dark. May that day look for light, but find none; neither may it see the eyelids of the dawn,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
because it did not shut up the doors of my mother's womb, and because it did not hide trouble from my eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Why did I not die when I came out from the womb? Why did I not give up my spirit when my mother bore me?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why did her knees welcome me? Why did her breasts receive me so that I should suck?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For now I would have been lying down quietly. I would have slept and been at rest
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
with kings and counselors of the earth, who built up tombs for themselves that are now in ruins.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Or I would have been lying with princes who once had gold, who had filled their houses with silver.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Or perhaps I would have been stillborn, like infants that never see the light.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There the wicked cease from trouble; there the weary are at rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
There the prisoners are at ease together; they do not hear the voice of the slave driver.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Both small and great people are there; the servant is free from his master there.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Why is light given to him who is in misery? Why is life given to the one who is bitter in soul,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
to one who longs for death without it coming; to one who digs for death more than for hidden treasure?
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Why is light given to one who rejoices very much and is glad when he finds the grave?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Why is light given to a man whose way is hidden, a man whom God has hedged in?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For my sighing happens instead of eating; my groaning is poured out like water.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For the thing that I feared has come on me; what I was afraid of has come to me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I am not at ease, I am not quiet, and I have no rest; trouble comes instead.”
