< Jób 3 >

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this Job has opened his mouth, and reviles his day.
2 És szóla Jób, és monda:
And Job answers and says:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“Let the day perish in which I am born, And the night that has said: A man-child has been conceived.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
That day—let it be darkness, Do not let God require it from above, Nor let light shine on it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Let darkness and death-shade redeem it, Let a cloud dwell on it, Let them terrify it as the most bitter of days.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
That night—let thick darkness take it, Let it not be united to days of the year, Let it not come into the number of months.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Behold! That night—let it be barren, Let no singing come into it.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Let the cursers of day mark it, Who are ready to wake up Leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Let the stars of its twilight be dark, Let it wait for light, and there is none, And let it not look on the eyelids of the dawn.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Because it has not shut the doors Of the womb that was mine! And hide misery from my eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Why do I not die from the womb? I have come forth from the belly and gasp!
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why have knees been before me? And what [are] breasts, that I suck?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For now, I have lain down, and am quiet, I have slept—then there is rest to me,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
With kings and counselors of earth, These building ruins for themselves.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Or with princes—they have gold, They are filling their houses [with] silver.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
(Or I am not as a hidden abortion, As infants—they have not seen light.)
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There the wicked have ceased troubling, And there the wearied rest in power.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Together prisoners have been at ease, They have not heard the voice of an exactor,
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Small and great [are] the same there. And a servant [is] free from his lord.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Why does He give light to the miserable, and life to the bitter soul?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Who are waiting for death, and it is not, And they seek it above hid treasures.
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Who are glad—to joy, They rejoice when they find a grave.
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
To a man whose way has been hidden, And whom God shuts up?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For before my food, my sighing comes, And my roarings [are] poured out as waters.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For I feared a fear and it meets me, And what I was afraid of comes to me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I was not safe—nor was I quiet—Nor was I at rest—and trouble comes!”

< Jób 3 >