Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Afterward Iob opened his mouth, and cursed his day.
2 És szóla Jób, és monda:
And Iob cryed out, and sayd,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Let the day perish, wherein I was borne, and the night when it was sayde, There is a man childe conceiued.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Let that day bee darkenesse, let not God regarde it from aboue, neyther let the light shine vpon it,
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
But let darkenesse, and the shadowe of death staine it: let the cloude remayne vpon it, and let them make it fearefull as a bitter day.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Let darkenesse possesse that night, let it not be ioyned vnto the dayes of the yeere, nor let it come into the count of the moneths.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Yea, desolate be that night, and let no ioy be in it.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Let them that curse the day, (being readie to renue their mourning) curse it.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Let the starres of that twilight be dimme through darkenesse of it: let it looke for light, but haue none: neither let it see the dawning of the day,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Because it shut not vp the dores of my mothers wombe: nor hid sorowe from mine eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Why died I not in the birth? or why dyed I not, when I came out of the wombe?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why did the knees preuent me? and why did I sucke the breasts?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For so shoulde I now haue lyen and bene quiet, I should haue slept then, and bene at rest,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
With the Kings and counselers of the earth, which haue buylded themselues desolate places:
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Or with the princes that had golde, and haue filled their houses with siluer.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Or why was I not hid, as an vntimely birth, either as infants, which haue not seene the light?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
The wicked haue there ceased from their tyrannie, and there they that laboured valiantly, are at rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
The prisoners rest together, and heare not the voyce of the oppressour.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
There are small and great, and the seruant is free from his master.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Wherefore is the light giuen to him that is in miserie? and life vnto them that haue heauie hearts?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Which long for death, and if it come not, they would euen search it more then treasures:
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Which ioy for gladnes, and reioyce, when they can finde the graue.
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Why is the light giuen to the man whose way is hid, and whom God hath hedged in?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For my sighing commeth before I eate, and my roarings are powred out like the water.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For the thing I feared, is come vpon me, and the thing that I was afraid of, is come vnto me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I had no peace, neither had I quietnesse, neither had I rest, yet trouble is come.
