Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this Job opened his mouth, and cursed his day,
2 És szóla Jób, és monda:
saying,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Let the day perish in which I was born, and that night in which they said, Behold a man-child!
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Let that night be darkness, and let not the Lord regard it from above, neither let light come upon it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
But let darkness and the shadow of death seize it; let blackness come upon it;
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
let that day and night be cursed, let darkness carry them away; let it not come into the days of the year, neither let it be numbered with the days of the months.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
But let that night be pain, and let not mirth come upon it, nor joy.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
But let him that curses that day curse it, [even] he that is ready to attack the great whale.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Let the stars of that night be darkened; let it remain [dark], and not come into light; and let it not see the morning star arise:
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
because it shut not up the gates of my mother's womb, for [so] it would have removed sorrow from my eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
For why died I not in the belly? and [why] did I not come forth from the womb and die immediately?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
and why did the knees support me? and why did I suck the breasts?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Now I should have lain down and been quiet, I should have slept and been at rest,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
with kings [and] councillors of the earth, who gloried in [their] swords;
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
or with rulers, whose gold was abundant, who filled their houses with silver:
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
or [I should have been] as an untimely birth proceeding from his mother's womb, or as infants who never saw light.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There the ungodly have burnt out the fury of rage; there the wearied in body rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
And the men of old time have together ceased to hear the exactor's voice.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
The small and great are there, and the servant that feared his lord.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
For why is light given to those who are in bitterness, and life to those souls which are in griefs?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
who desire death, and obtain it not, digging [for it] as [for] treasures;
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
and would be very joyful if they should gain it?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Death [is] rest to [such] a man, for God has hedged him in.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For my groaning comes before my food, and I weep being beset with terror.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For the terror of which I meditated has come upon me, and that which I had feared has befallen me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I was not at peace, nor quiet, nor had I rest; yet wrath came upon me.
