Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
After this Job opened his mouth, and cursed his day.
2 És szóla Jób, és monda:
And Job answered and said,
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Let the day perish in which I was born, and the night which said, There is a man-child conceived.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Let that day be darkness. Let not God from above seek for it, nor let the light shine upon it.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Let darkness and the shadow of death claim it for their own. Let a cloud dwell upon it. Let blackness come upon it.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
As for that night, let thick darkness seize upon it. Let it not rejoice among the days of the year. Let it not come into the number of the months.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Lo, let that night be barren. Let no joyful voice come in it.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Let them curse it who curse the day, who are ready to rouse up leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Let the stars of the twilight of it be dark. Let it look for light, but have none, nor let it behold the eyelids of the morning.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Because it did not shut up the doors of my mother's womb, nor hide trouble from my eyes.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Why did I not die from the womb? Why did I not give up the spirit when my mother bore me?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Why did the knees receive me? Or why the breast, that I should suck?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
For now I should have lain down and been quiet. I should have slept. Then I would have been at rest
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
with kings and counselors of the earth, who built waste places for themselves,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
or with rulers who had gold, who filled their houses with silver.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Or I should have been as a hidden untimely birth, as infants that never saw light.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
There the wicked cease from troubling, and there the weary are at rest.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
There the prisoners are at ease together. They do not hear the voice of the taskmaster.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
The small and the great are there. And the servant is free from his master.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Why is light given to him who is in misery, and life to the bitter in soul,
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
who long for death, but it comes not, and dig for it more than for hid treasures,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
who rejoice exceedingly, and are glad when they can find the grave?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Why is light given to a man whose way is hid, and whom God has hedged in?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
For my sighing comes before I eat, and my groanings are poured out like water.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
For the thing which I fear comes upon me, and that which I am afraid of comes to me.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
I am not at ease, nor am I quiet, neither have I rest, but trouble comes.
