Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Potom otevřev Job ústa svá, zlořečil dni svému.
2 És szóla Jób, és monda:
Nebo mluvě Job, řekl:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Ó by byl zahynul ten den, v němž jsem se naroditi měl, i noc, v níž bylo řečeno: Počat jest pacholík.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Ten den ó by byl obrácen v temnost, aby ho byl nevyhledával Bůh shůry, a nebyl osvícen světlem.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Ó by jej byly zachvátily tmy a stín smrti, a aby jej byla přikvačila mračna, a předěsila horkost denní.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Ó by noc tu mrákota byla opanovala, aby nebyla připojena ke dnům roku, a v počet měsíců nepřišla.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Ó by noc ta byla osaměla, a zpěvu aby nebylo v ní.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Ó by jí byli zlořečili ti, kteříž proklínají den, hotovi jsouce vzbuditi velryba.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Ó by se byly hvězdy zatměly v soumraku jejím, a očekávajíc světla, aby ho nebyla dočekala, ani spatřila záře jitřní.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Nebo nezavřela dveří života mého, ani skryla trápení od očí mých.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Proč jsem neumřel v matce, aneb vyšed z života, proč jsem nezahynul?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Proč jsem vzat byl na klín, a proč jsem prsí požíval?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Nebo bych nyní ležel a odpočíval, spal bych a měl bych pokoj,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
S králi a radami země, kteříž sobě vzdělávali místa pustá,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Aneb s knížaty, kteříž měli zlato, a domy své naplňovali stříbrem.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Aneb jako nedochůdče nezřetelné proč jsem nebyl, a jako nemluvňátka, kteráž světla neviděla?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Tamť bezbožní přestávají bouřiti, a tamť odpočívají ti, jenž v práci ustali.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Také i vězňové pokoj mají, a neslyší více hlasu násilníka.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Malý i veliký tam jsou rovni sobě, a služebník jest prost pána svého.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Proč Bůh dává světlo zbědovanému a život těm, kteříž jsou ducha truchlivého?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Kteříž očekávají smrti, a není jí, ačkoli jí hledají pilněji než skrytých pokladů?
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Kteříž by se veselili s plésáním a radovali, když by nalezli hrob?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Èlověku, jehož cesta skryta jest, a jehož Bůh přistřel?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Nebo před pokrmem mým vzdychání mé přichází, a rozchází se jako voda řvání mé.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
To zajisté, čehož jsem se lekal, stalo se mi, a čehož jsem se obával, přišlo na mne.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Neměl jsem pokoje, aniž jsem se ubezpečil, ani odpočíval, až i přišlo pokušení toto.
