< Jób 3 >
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
此後,約伯開口咒詛自己的生日,
2 És szóla Jób, és monda:
說:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
願我生的那日 和說懷了男胎的那夜都滅沒。
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
願那日變為黑暗; 願上帝不從上面尋找它; 願亮光不照於其上。
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
願黑暗和死蔭索取那日; 願密雲停在其上; 願日蝕恐嚇它。
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
願那夜被幽暗奪取, 不在年中的日子同樂, 也不入月中的數目。
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
願那夜沒有生育, 其間也沒有歡樂的聲音。
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
願那咒詛日子且能惹動鱷魚的 咒詛那夜。
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
願那夜黎明的星宿變為黑暗, 盼亮卻不亮, 也不見早晨的光線;
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
因沒有把懷我胎的門關閉, 也沒有將患難對我的眼隱藏。
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
我為何不出母胎而死? 為何不出母腹絕氣?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
為何有膝接收我? 為何有奶哺養我?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
不然,我就早已躺臥安睡,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
和地上為自己重造荒邱的君王、謀士,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
或與有金子、將銀子裝滿了房屋的王子 一同安息;
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
或像隱而未現、不到期而落的胎, 歸於無有,如同未見光的嬰孩。
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
在那裏惡人止息攪擾, 困乏人得享安息,
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
被囚的人同得安逸, 不聽見督工的聲音。
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
大小都在那裏; 奴僕脫離主人的轄制。
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
受患難的人為何有光賜給他呢? 心中愁苦的人為何有生命賜給他呢?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
他們切望死,卻不得死; 求死,勝於求隱藏的珍寶。
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
他們尋見墳墓就快樂, 極其歡喜。
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
人的道路既然遮隱, 上帝又把他四面圍困, 為何有光賜給他呢?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
我未曾吃飯就發出歎息; 我唉哼的聲音湧出如水。
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
因我所恐懼的臨到我身, 我所懼怕的迎我而來。
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
我不得安逸,不得平靜, 也不得安息,卻有患難來到。