< Jób 3 >
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
此后,约伯开口咒诅自己的生日,
2 És szóla Jób, és monda:
说:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
愿我生的那日 和说怀了男胎的那夜都灭没。
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
愿那日变为黑暗; 愿 神不从上面寻找它; 愿亮光不照于其上。
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
愿黑暗和死荫索取那日; 愿密云停在其上; 愿日蚀恐吓它。
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
愿那夜被幽暗夺取, 不在年中的日子同乐, 也不入月中的数目。
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
愿那夜没有生育, 其间也没有欢乐的声音。
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
愿那咒诅日子且能惹动鳄鱼的 咒诅那夜。
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
愿那夜黎明的星宿变为黑暗, 盼亮却不亮, 也不见早晨的光线;
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
因没有把怀我胎的门关闭, 也没有将患难对我的眼隐藏。
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
我为何不出母胎而死? 为何不出母腹绝气?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
为何有膝接收我? 为何有奶哺养我?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
不然,我就早已躺卧安睡,
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
和地上为自己重造荒邱的君王、谋士,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
或与有金子、将银子装满了房屋的王子 一同安息;
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
或像隐而未现、不到期而落的胎, 归于无有,如同未见光的婴孩。
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
在那里恶人止息搅扰, 困乏人得享安息,
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
被囚的人同得安逸, 不听见督工的声音。
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
大小都在那里; 奴仆脱离主人的辖制。
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
受患难的人为何有光赐给他呢? 心中愁苦的人为何有生命赐给他呢?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
他们切望死,却不得死; 求死,胜于求隐藏的珍宝。
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
他们寻见坟墓就快乐, 极其欢喜。
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
人的道路既然遮隐, 神又把他四面围困, 为何有光赐给他呢?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
我未曾吃饭就发出叹息; 我唉哼的声音涌出如水。
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
因我所恐惧的临到我身, 我所惧怕的迎我而来。
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
我不得安逸,不得平静, 也不得安息,却有患难来到。