Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
此後約伯開口詛咒自己的生日。
2 És szóla Jób, és monda:
約伯開始說：
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
願我誕生的那日消逝，願報告「懷了男胎」的那夜滅亡。
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
願那日成為黑暗，願天主從上面不再尋覓它，再沒有光燭照它。
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
願黑暗和陰影玷污它，濃雲遮蓋它，白晝失光的晦暗驚嚇它。
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
願那夜常為黑暗所制，不讓它列入年歲中，不讓它算在月分裏。
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
願那夜孤寂煢獨，毫無歡呼之聲。
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
願那詛咒白日者，有術召喚海怪者，前來詛咒那夜。
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
願晨星昏暗，期待光明而光明不至，也不見晨光熹微，
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
因為它沒有關閉我母胎之門，遮住我眼前的愁苦。
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
我為何一出母胎沒有立即死去﹖為何我一離母腹沒有斷氣﹖
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
為何兩膝接住我﹖為何兩乳哺養我﹖
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
不然現今我早已臥下安睡了，早已永眠獲得安息了，
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
與那些為自己建陵墓的國王和百官，
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
與那些金銀滿堂的王侯同眠；
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
或者像隱沒的流產兒，像未見光明的嬰孩；
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
在那裏惡人停止作亂，在那裏勞悴者得享安寧；
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
囚徒相安無事，再不聞督工的呼叱聲，
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
在那裏大小平等，奴隸脫離主人。
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
為何賜不幸者以光明，賜心中憂苦者以生命﹖
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
這些人渴望死，而死不至；尋求死亡勝於寶藏，
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
見到墳墓，感覺歡樂，且喜樂達於極點!
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
人的道路，既如此渺茫，天主為何賜給他生命，又把他包圍﹖
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
歎習成了我的食物，不停哀嘆有如流水。
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
我所畏懼的，偏偏臨於我身；我所害怕的，卻迎面而來。
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
我沒有安寧，也沒有平靜，得不到休息，而只有煩惱。
