Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Human niini, mibungat si Job sa iyang baba ug mibalikas sa adlaw sa iyang pagkahimugso.
2 És szóla Jób, és monda:
Miingon siya:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
“Wagtanga ang adlaw sa akong pagkahimugso, ang gabii nga miingon, “Gipanamkon ang usa ka batang lalaki.'
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Pangitngita kanang adlawa; ayaw ipahinumdom sa Dios sa kahitas-an, ni mosidlak ang adlaw niini.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Pasagdi ang kangitngit ug ang landong sa kamatayon nga moangkon niini alang sa ilang kaugalingon; palukopa ang panganod ibabaw niini; pasagdi nga ang tanang nagpahimo ug itom sa adlaw moguba niini.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
Alang niadtong gabhiona, ipasakop kini sa baga nga kangitngit: ayaw pagpasadyaa kini nga mga adlaw sa tuig; ayaw kana ilakip sa pag-ihap sa mga bulan.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Tan-awa, himoa nga mangiob kanang gabhiona; ayaw pasudla ang tingog nga malipayon.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Ipatunglo kanila kanang adlawa, niadtong nasayod sa pagpamata sa Leviathan.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Pangitngita ang mga bituon sa kagabhion. Papangitaa kanang adlawa sa kahayag, apan ayaw ipakita; ni pakit-on sa mga mata sa kaadlawon,
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
tungod kay wala patak-uma niini ang ganghaan sa tagoangkan sa akong inahan, ni gitagoan niini ang kasamok gikan sa akong mga mata.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Nganong wala man ako mamatay sa paggawas ko gikan sa tagoangkan? Nganong wala man mibiya ang akong espiritu sa pagpahimugso kanako sa akong inahan?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Nganong gidawat man ako sa iyang mga tuhod? O nganong gidawat man ako sa iyang mga dughan aron makasuso ako niini?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Kay karon unta naghigda na ako sa hilom; natulog na unta ako ug nakapahulay
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
kauban ang mga hari ug mga magtatambag sa kalibotan, nga nagtukod sa mga lubnganan alang sa ilang kaugalingon nga nagun-ob na karon.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
O naghigda na unta ako kauban sa mga prinsipe nga adunay mga bulawan kanhi, nga napuno sa mga plata ang ilang mga pinuy-anan.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
O dili ba kaha namatay na lamang unta ako sa tagoangkan sa akong inahan, sama sa mga gagmay'ng bata nga wala na makakita sa kahayag.
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Didto ang daotan dili na makasamok pa; ug didto ang gikapuyan may kapahulayan.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Didto ang mga binilanggo managkatigom; dili na nila madunggan ang tingog sa labaw sa sulugoon.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Ang ubos ug bantogan nga mga tawo atua usab didto; ang sulugoon gawasnon na sa iyang agalon didto.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Nganong ang kahayag gihatag man kaniya nga anaa sa kaalaot; nganong ang kinabuhi gihatag man sa tawong may mapait nga kalag;
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
ngadto sa tawong nangandoy alang sa kamatayon, apan wala kini miabot; ngadto sa tawo nga nangita sa kamatayon labaw pa niadtong nangita sa bahanding tinagoan?
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Nganong ang kahayag gihatag man sa nagmaya pag-ayo ug malipay kung makaplagan na niya ang lubnganan?
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Nganong gihatag man ang kahayag sa tawo nga kansang dalan tinagoan, usa ka tawo nga gisalikway sa Dios?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Kay nanghupaw ako inay mokaon; ang akong pag-agulo ginayabo sama sa tubig.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Kay ang butang nga akong gikahadlokan midangat kanako; kung unsa ang akong gikalisangan miabot kanako.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Wala na akoy kalinaw, dili na ako maghilom, ug wala na akoy pahulay; kasamok na hinoon ang miabot.
