Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Bundan sonra Əyyub ağzını açıb öz doğulduğu günə lənət etdi.
2 És szóla Jób, és monda:
Dilə gəlib belə dedi:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
«Kaş ki mən doğulan gün yox olaydı, “Oğlun oldu!” deyilən gecə yox olaydı.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
O gün qara gələydi, Allah göydən o günün qayğısına qalmayaydı, O gün üçün sabah açılmayaydı.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
O günü zülmət, qatı qaranlıq bürüyəydi, Üzünü bulud tutaydı, Nurunu qaranlıq batıraydı.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
O gecəni zil qaranlıq udub yeyəydi, İlin günləri arasında fərəh tapmayaydı, Ayın günləri sırasına girməyəydi.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Kaş o gecə qısır olaydı, Sevincsiz, səssiz qalaydı!
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Günlərə lənət oxuyanlar, Livyatanı oyatmağa mahir olanlar Qoy o günə lənət yağdırsın.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Dan ulduzları sönəydi, İşığa olan ümidləri boşa çıxaydı, Sübhün nuru görünməyəydi.
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
Əfsus ki O, anamın bətninin qapılarını bağlamadı, Gözlərimi əzabsız saxlamadı.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
Niyə doğulanda mən ölmədim, Bətndən çıxarkən nəfəsim kəsilmədi?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Niyə məni dizlərin arasından aldılar, Əmizdirmək üçün ağzıma döş saldılar?
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
Belə olmasaydı, indi rahat uzanardım, Yatıb dincələrdim
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Özləri üçün viranə şəhərləri tikən Dünya padşahları və müşavirlərlə,
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Evlərini gümüşə qərq edən Qızıl xəzinəsi olan rəhbərlərlə.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Niyə bətndən yarımçıq uşaq tək düşmədim? Niyə işıq üzü görməyən körpə kimi basdırılmadım?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Orada pis adamlar belə, kini atır, Yorğunlar rahatlıq tapır,
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Məhbuslar dinc yaşayır, Nəzarətçinin səsi çıxmır.
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
Orada kiçik də, böyük də vardır, Qul ağasından da azaddır.
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Niyə əzab çəkənlər işıq üzü görür, Əziyyət içində olanlar həyata gəlir?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Ölüm arzulayırlar amma tapmırlar, Dəfinə axtarmaqdan da çox onu axtarırlar,
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Onlar məzar tapanda fərəhlənər, Şadlanaraq sevinər.
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Hara getdiyi bilinməyən insana, Ətrafına Allah sədd çəkdiyi adama niyə ömür verilir?
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Çörəkdən əvvəl ah-zar gəlir, Nalələrim sular kimi tökülür.
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
Çəkindiyim şeylər üzərimə tökülür, Qorxduğum şeylər başıma gəlir.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Rahatlığım, sakitliyim, dincliyim yoxdur, Ancaq sıxıntım vardır».
