Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Hiob toaa so se,
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“Mʼani agyina asram a atwa mu no, nna a Onyankopɔn hwɛɛ me so no,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
bere a ne kanea hyerɛn mʼatifi na mede ne kanea nantewee sum mu no!
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Ao, nna a misii so no, bere a Onyankopɔn adamfofa a emu yɛ den hyiraa me fi,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
bere a na Otumfo no da so ka me ho na me mma atwa me ho ahyia no,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
bere a na nufusu mu srade afɔw mʼakwan na abotan hwiee ngo sɛ nsu maa me no.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
“Bere a na mekɔ kuropɔn pon ano mekɔtena mʼagua so wɔ ɔmanfo aguabɔbea,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
mmerante hu me a, wogyina nkyɛn na mpanyimfo sɔre gyina hɔ;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
atitiriw gyae kasa na wɔde wɔn nsa kata wɔn ano;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
mmapɔmma tɛm dinn, na wɔn tɛkrɛma ka wɔn dudom.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Wɔn a wɔte me nka nyinaa ka me ho asɛmpa, na wɔn a wohu me nyinaa kamfo me,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
efisɛ meboaa ahiafo a wosu pɛɛ mmoa, ne ayisaa a wonni aboafo.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Onipa a na ɔrewu no hyiraa me; na memaa akunafo ani gyee wɔn koma mu.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Mede trenee furaa sɛ mʼadurade; atɛntrenee yɛɛ me nkataso ne mʼabotiri.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Meyɛɛ aniwa maa anifuraefo, ne anan maa mmubuafo.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Meyɛɛ ahiafo agya; na mekaa ahɔho asɛm maa wɔn.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Mibubuu amumɔyɛfo se na mihwim wɔn a wodi wɔn nya no fii wɔn anom.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
“Medwenee sɛ, ‘Mewu wɔ mʼankasa me fi mu, na me nna dɔɔso sɛ nwea.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Me ntin beduu nsu ano, na obosu agugu me mman so anadwo mu nyinaa.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Mʼanuonyam rempa da, na agyan ayɛ foforo wɔ me nsam daa.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
“Nnipa hwehwɛɛ sɛ wotie me, wɔyɛɛ dinn, twɛn mʼafotu.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Sɛ mekasa wie a wɔnnkasa bio, efisɛ me nsɛm tɔɔ wɔn asom yiye.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Wɔtwɛn me sɛnea wɔtwɛn osu a ɛpete, na wɔmenee me nsɛm sɛ osutɔ bere nsu.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Sɛ meserew mekyerɛ wɔn a, wɔntaa nnye nni; mʼanimtew som bo ma wɔn.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Mebɔɔ kwan maa wɔn na metenaa ase sɛ wɔn hene; metenaa ase sɛ ɔhene a ɔwɔ nʼasraafo mu; meyɛɛ sɛ obi a ɔkyekye agyaadwotwafo werɛ.
