Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Ayubu akaendelea na hoja yake, akasema:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“Tazama jinsi ninavyoitamani miezi iliyopita, zile siku ambazo Mungu alikuwa akinilinda,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
wakati taa yake iliniangazia kichwani changu, na kwa mwanga wake Mungu nikapita katikati ya giza!
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Natamani siku zile nilizokuwa katika ustawi wangu, wakati urafiki wa Mungu wa ndani ulipoibariki nyumba yangu,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
wakati Mwenyezi alikuwa pamoja nami, nao watoto wangu walikuwa wamenizunguka,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
wakati njia yangu ilikuwa imenyweshewa siagi, nao mwamba ukanimiminia vijito vya mafuta ya zeituni.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
“Wakati nilipokwenda kwenye lango la mji na kuketi katika kiwanja,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
vijana waliniona wakakaa kando, nao wazee walioketi wakasimama;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
wakuu wakaacha kuzungumza na kuziba vinywa vyao kwa mikono yao;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
wenye vyeo wakanyamazishwa, nazo ndimi zao zikagandamana na makaakaa ya vinywa vyao.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Yeyote aliyenisikia alinena mema juu yangu, nao walioniona walinisifu,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
kwa sababu nilimwokoa maskini aliyeomba msaada, naye yatima aliyekuwa hana wa kumsaidia.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Mtu aliyekuwa karibu kufa alinibariki, nami niliufanya moyo wa mjane kuimba.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Niliivaa haki kama vazi langu; uadilifu ulikuwa joho langu na kilemba changu.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Nilikuwa macho ya kipofu na miguu kwa kiwete.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Nilikuwa baba kwa mhitaji; nilimtetea mgeni.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Niliyavunja meno makali ya waovu, na kuwapokonya wahanga kwenye meno yao.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
“Nikafikiri, ‘Nitafia katika nyumba yangu mwenyewe, nazo siku zangu zitakuwa nyingi kama chembechembe za mchanga.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Mizizi yangu itafika mpaka kwenye maji, nao umande utakaa juu ya matawi yangu usiku kucha.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Utukufu wangu utabakia kuwa mpya ndani yangu, upinde wangu daima utaendelea kuwa mpya mkononi mwangu.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
“Watu walinisikiliza kwa tumaini, wakingojea ushauri wangu kwa utulivu.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Baada ya mimi kuzungumza, hawakusema zaidi; maneno yangu yaliingia masikioni mwao kwa makini.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Waliningojea kama manyunyu ya mvua na kuyapokea maneno yangu kama ardhi inyonyavyo mvua ya vuli.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Walipokata tamaa niliwaonyesha uso wa furaha; nuru ya uso wangu ilikuwa ya thamani kwao.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Niliwachagulia njia na kukaa kama mkuu wao; niliishi kama mfalme katikati ya majeshi yake; nikawa kama yeye anayewafariji waombolezaji.
