< Jób 29 >

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Y Job nuevamente tomó la palabra y dijo:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
¡Si pudiera volver a ser como estaba en los meses pasados, en los días en que Dios me estaba cuidando!
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Cuando su luz brillaba sobre mi cabeza, y cuando por su luz podía andar en la oscuridad.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Cuando yo estaba en los días de mi juventud, cuando mi tienda fue cubierta por la mano de Dios;
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Cuando él Todopoderoso estaba todavía conmigo, y mis hijos me rodeaban;
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Cuando mis pies se lavaron con leche, y ríos de aceite fluían de la roca para mí.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Cuando salía a la puerta, para subir al pueblo y tomar asiento en el lugar público.
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Los jóvenes me vieron y se escondían, y los ancianos se levantaron de sus asientos;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Los gobernantes se callaron, y se pusieron las manos en la boca;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Los jefes bajaron su voz, y sus lenguas se les pegaba al paladar de sus bocas.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Porque cuando llegó a sus oídos, los hombres dijeron que yo era verdaderamente feliz; Y cuando vieron sus ojos, me dieron testimonio;
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Porque yo era un salvador de los pobres cuando él clamaba por ayuda, y por huérfano que no tenía ayuda.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
La bendición de aquel que estaba cerca de la destrucción vino sobre mí, y puse una canción de alegría en el corazón de la viuda.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Me puse la justicia como mi ropa, y estaba llena de ella; Las decisiones correctas fueron para mí una bata y un tocado.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Yo era ojos para los ciegos, y pies para el que no tenía poder para caminar.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Yo era un padre para los pobres, examinaba la causa que no conocía.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Por mí se rompieron los grandes dientes del malvado, y le hice renunciar a lo que había quitado violentamente.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Entonces dije: Terminaré con mis hijos a mi alrededor, mis días serán como la arena en número;
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Mi raíz estará abierta a las aguas, y él rocío de la noche estará en mis ramas,
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Mi gloria será siempre nueva, y mi arco se renueva fácilmente en mi mano.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Los hombres me escucharon, esperando y guardando silencio para mis sugerencias.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Después de haber dicho lo que tenía en mente, se quedaron callados y dejaron que mis palabras se adentren en sus corazones;
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Me esperaban como a la lluvia, abriendo la boca como a las lluvias de primavera.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Cuando yo les sonreía, cuando no tenían esperanza, y la luz de mi cara nunca fue nublada por su miedo.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Tomé mi lugar como jefe, guiándolos en su camino, y fui como rey entre su ejército cuando estaban tristes yo los consolaba.

< Jób 29 >