Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Oo haddana Ayuub hadalkiisuu sii waday, oo wuxuu yidhi,
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Waxaan jeclaan lahaa inaan ahaado sidii waayihii hore, Iyo sidii aan ahaan jiray markii Ilaah i dhawri jiray,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Markay laambaddiisu madaxayga ku ifin jirtay, Oo aan nuurkiisa gudcurka ku dhex mari jiray,
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Markii aan xoog lahaan jiray, Oo qarsoodiga Ilaahna teendhadayda saarnaan jiray,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Markii Ilaaha Qaadirka ahu ila jiri jiray, Oo carruurtayduna ay hareerahayga joogi jireen,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Markay tallaabooyinkaygu subagga la barwaaqoobi jireen, Oo ay webiyaasha saliidda ahu dhagaxa iiga soo shubmi jireen!
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Markaan magaalada iriddeeda u bixi jiray, Oo aan kursigayga meel bannaan ku diyaarin jiray.
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Dhallinyaradu intay i arkaan ayay dhuuman jireen, Oo odayaashuna intay sara joogsadaan ayay istaagi jireen,
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Amiirraduna intay hadalka joojiyaan, Ayay afka gacanta saari jireen.
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Ragga gobta ahuna way aamusi jireen, Oo carrabkoodiina dhabxanagguu ku dhegi jiray.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Waayo, markii dhegu i maqasho, way ii ducayn jirtay, Oo iluna markay i aragto, way ii marag furi jirtay.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Maxaa yeelay, waxaan samatabbixin jiray miskiinka qaylinaya, Iyo weliba agoonka aan wax u kaalmeeya lahayn.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Ka halligaadda ku dhow ducadiisa ayaa igu soo degi jirtay, Oo ta carmalka ahna qalbigeeda waan ka farxin jiray ilaa ay gabay la rayrayso.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Waxaan huwan jiray xaqnimo, oo iyana dhar bay ii noqon jirtay, Oo caddaaladdayduna waxay ii ahaan jirtay sida khamiis iyo cimaamad oo kale.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Kuwa indhaha la' indho baan u ahaan jiray, Kuwa curyaanka ahna cago baan u ahaan jiray.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Aabbaan u ahaan jiray saboolka baahan, Oo ka aanan aqoonna xaalkiisa waan baadhi jiray.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Ka xaqa daran daamankiisa waan jebin jiray, Oo wixii uu dhufsadana ilkihiisaan ka soo bixin jiray.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Markaasaan is-idhi, Buulkaygaan ku dhex dhiman doonaa, Oo cimrigayguna wuxuu u badan doonaa sida cammuudda oo kale.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Xididkaygu biyaha xaggooduu u faafayaa, Oo laamahaygana habeenkii oo dhan waxaa saaran sayax.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Sharaftaydu way igu cusub tahay, Oo qaansadayduna gacantayday ku cusboonaatay.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Dadku dhegtuu ii dhigi jiray, oo i sugi jiray, Oo taladayda aawadeedna way u aamusi jireen.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Weligood igama ay daba hadlin, Oo hadalkayguna korkooduu ku soo dhibci jiray.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Oo waxay ii dhawri jireen sidii roobka oo kale, Oo waxay afkooda u kala furi jireen sidii roobka dambe loo sugo.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Waan u af caddayn jiray markay qalbi jabaan, Oo nuurkii jaahaygana hoos uma ay tuuri jirin.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Waxaan dooran jiray jidkooda, oo sida nin madax ah ayaan u fadhiisan jiray, Oo waxaan u dhaqmi jiray sidii boqor ciidan dhex fadhiya, Iyo sidii mid u tacsiyeeya kuwa baroorta.
