< Jób 29 >

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
UJobe wasebuya ephakamisa isaga sakhe wathi:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Kungathi ngabe nginjengenyangeni zamandulo, njengensukwini uNkulunkulu angigcine ngazo,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
lapho isibane sakhe sakhanya phezu kwekhanda lami; ngahamba emnyameni ngokukhanya kwakhe!
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Njengoba nganginjalo ensukwini zokuvuthwa kwami, lapho iseluleko sikaNkulunkulu sasiphezu kwethente lami,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
lapho uSomandla wayeseselami, labantwana bami bengiphahlile,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
lapho ngagezisa izinyathelo zami ngolaza, ledwala langithululela imifula yamafutha!
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Lapho ngaphuma ngaya esangweni ngidabula umuzi, ngalungisa isihlalo sami emdangeni;
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
amajaha angibona, acatsha; lamaxhegu asukuma ema;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
iziphathamandla zayekela ukukhuluma, zabeka isandla phezu komlomo wazo;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
ilizwi labakhulu lacatsha, lolimi lwabo lwanamathela elwangeni lwabo.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Lapho indlebe isizwa yangibusisa, lelihlo libona langifakazela,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
ngoba ngakhulula umyanga okhalayo, lentandane, longelamsizi.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Isibusiso sobhubhayo sehlele phezu kwami, njalo ngenza inhliziyo yomfelokazi ihlabele ngentokozo.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ngembatha ukulunga, kwangembesa; isahlulelo sami saba njengesembatho lomqhele.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Ngangingamehlo koyisiphofu, ngangizinyawo kusiqhuli.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Nganginguyise wabayanga, lendaba engingayaziyo ngayihlolisisa.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Ngasengisephula umhlathi womubi, ngamenza alahle impango emazinyweni akhe.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Ngasengisithi: Ngizaphela lesidleke sami, ngandise insuku njengetshebetshebe.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Impande zami zinabele emanzini, lamazolo alale ubusuku ogatsheni lwami.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Udumo lwami lutsha kimi, ledandili lami laguquka esandleni sami.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Bangilalela, belindele, bathulela iseluleko sami.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Emva kwelizwi lami kabaphendulanga, lelizwi lami lathontela phezu kwabo.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Bangilindela njengezulu, lomlomo wabo bawukhamisela izulu lokucina.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Lapho ngibahlekela, kabakholwanga, lokukhanya kobuso bami kabakuwiselanga phansi.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Ngakhetha indlela yabo ngahlala ngiyinhloko, ngahlala njengenkosi phakathi kweviyo, njengoduduza abalilayo.

< Jób 29 >