Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
UJobe waqhubeka ngenkulumo yakhe wathi:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“Ngiyaziloyisa lezozinyanga esezadlulayo, lezinsuku uNkulunkulu esangilinda,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
lapho isibane sakhe sisakhanyisa phezu kwekhanda lami ngihamba ngokukhanya kwakhe emnyameni!
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Oh, lezinsuku ngisazizwa ukuthi ngiyimi, lapho ubudlelwano obukhulu loNkulunkulu busesendlini yami,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
lapho uSomandla eseselami labantwabami besaphila lami,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
lapho indlela yami ifafazwe ngolaza ledwala lingithululela impophoma zamafutha e-oliva.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Ekuyeni kwami emasangweni edolobho ngafika ngahlala enkundleni,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
amajaha angibona agudluka ema eceleni, abadala baphakama bema ngezinyawo;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
amadoda ayizikhulu athula akaze akhuluma avala imilomo yawo ngezandla zawo;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
amazwi ezikhulu ehliselwa phansi, inlimi zazo zanamathela olwangeni lwazo.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Loba ngubani owangizwayo wakhuluma kuhle ngami, kwathi labo abangibonayo bangibuka,
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
ngoba ngalamulela abayanga abacela uncedo, lezintandane ezazingelamsizi.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Indoda eyayisifa yangibusisa; ngenza inhliziyo yomfelokazi yahlabelela.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ngavunula ukulunga njengezigqoko zami; ukwahlulela ngokulunga kwaba yisembatho sami lengwane yami.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Ngangingamehlo kwabayiziphofu lezinyawo kwabaqhulayo.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Nganginguyise kwabaswelayo; ngayimela indaba yesihambi.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Ngawephula amazinyo ababi ngahluthuna labo ababebabambile ngamazinyo abo.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Ngakhumbula ngathi, ‘Ngizafela endlini yami, insuku zami zinengi njengezinhlamvu zetshebetshebe.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Impande zami zizafinyelela emanzini, amazolo azalala emagatsheni ubusuku bonke.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Udumo lwami luzahlala lulutsha kimi, idandili lami lilitsha esandleni sami.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Abantu babengilalela belethemba, belindele ukwelulekwa bethule zwi.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Nxa sekukhulume mina, kungakhulumi omunye njalo; amazwi ami ayengena kamnandi ezindlebeni zabo.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Babengilindela njengokulindela izulu, bawanathe amazwi ami njengezulu lentwasa.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Ngangisithi ngingababobothekela, bathabe bangakholwa; ukukhanya kobuso bami kwakuligugu kubo.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Yimi engangibakhethela ukuthi benzeni ngoba ngisanduna kubo; ngangihlala njengenkosi phakathi kwamabutho ayo; ngangifana lomduduzi wabalilayo.”
