Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Yobu n’ayongera okwogera nti,
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
“Nga nneegomba emyezi egyayita, ennaku Katonda mwe yali nga y’andabirira,
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
ettaala ye bwe yayakiranga omutwe gwange, n’ekitangaala kye bwe kyanjakiranga nga ntambulira mu kizikiza.
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Mu biro we nabeerera ow’amaanyi, omukwano gwa Katonda omuyitirivu nga gukuuma amaka gange,
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Ayinzabyonna bwe yali ng’akyali nange n’abaana bange nga bakyanneetoolodde,
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
n’ekkubo lyange nga lisiigiddwa omuzigo n’olwazi nga lunfukirira omugga ogw’amafuta.
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
“Bwe nalaganga ku mulyango gw’ekibuga ne ntuula ku ntebe mu kifo we baakubiranga enkiiko,
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
abavubuka abato bandabanga ne badda ebbali, abakadde ne basituka ne bayimirira;
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
abakungu ab’oku ntikko ne balekeraawo okwogera, ne bakwata ne ku mimwa;
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
ab’ebitiibwa ne balekeraawo okwogera, ennimi zaabwe ne zeesibira waggulu mu kamwa.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Buli kutu okwampuliranga nga kwesiima, era n’abo abandabanga nga basiima
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
kubanga nawonyanga abaavu abaakaabiranga obuyambi, n’abatalina bakitaabwe abatalina abayamba.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Omusajja ng’afa, y’ansabira omukisa, ne ndeetera omutima gwa nnamwandu okuyimba.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Ne nnyambala obutuukirivu ng’engoye zange, obwenkanya bwe bwali omunagiro gwange era ekitambala kye neesiba ku mutwe.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Nnali maaso g’abamuzibe era ebigere by’abalema.
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Nnali kitaawe w’abanaku, ne nneyama okuwolereza besimanyiiko.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Namenyanga amannyo g’abakozi b’ebibi, ne nziggya mu kamwa kaabwe, be baali bakutte.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
“Nalowooza nti, ‘Ndifiira mu nnyumba yange nga mpezezza ennaku zange nga nnyingi ng’omusenyu ogw’oku nnyanja.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Omulandira gwange gulituuka mu mazzi, era n’omusulo gulibeera ku ttabi lyange okukeesa obudde.
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Ekitiibwa kyange tekirikaddiwa mu nze, n’omutego gwange ogw’akasaale gusigale nga tegukaddiye mu mukono gwange.’
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
“Abantu beesunganga okumpuliriza, nga balindirira mu kasirise amagezi gange.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Bwe namalanga okwogera, nga tewaba addayo kwogera, ebigambo byange byagwanga mpola mpola mu matu gaabwe.
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Bannindiriranga ng’enkuba ne banywa ebigambo byange ng’enkuba eya ttoggo.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Bwe nabamwenyeranga nga tebakikkiriza; ekitangaala ky’oku maaso gange kyali kya muwendo gye bali.
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
Nabasalirangawo eky’okukola, ne ntuula nga kabaka n’amaggye ge; nnali ng’abo ababeesabeesa abakungubazi.”
