Jób 29
1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
욥이 또 비사를 들어 가로되
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
내가 이전 달과 하나님이 나를 보호하시던 날에 지내던 것 같이 되었으면
3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
그 때는 그의 등불이 내 머리에 비취었고 내가 그 광명을 힘입어 흑암에 행하였었느니라
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
나의 강장하던 날과 같이 지내었으면 그 때는 하나님의 우정이 내 장막 위에 있었으며
5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
그 때는 전능자가 오히려 나와 함께 계셨으며 나의 자녀들이 나를 둘러 있었으며
6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
뻐터가 내 발자취를 씻기며 반석이 나를 위하여 기름 시내를 흘러 내었으며
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
그 때는 내가 나가서 성문에 이르기도 하며 내 자리를 거리에 베풀기도 하였었느니라
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
나를 보고 소년들은 숨으며 노인들은 일어나서 서며
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
방백들은 말을 참고 손으로 입을 가리우며
10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
귀인들은 소리를 금하니 그 혀가 입 천장에 붙었었느니라
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
귀가 들은즉 나를 위하여 축복하고 눈이 본즉 나를 위하여 증거하였었나니
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
이는 내가 부르짖는 빈민과 도와줄 자 없는 고아를 건졌음이라
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
망하게 된 자도 나를 위하여 복을 빌었으며 과부의 마음이 나로 인하여 기뻐 노래하였었느니라
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
내가 의로 옷을 삼아 입었으며 나의 공의는 도포와 면류관 같았었느니라
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
나는 소경의 눈도 되고 절뚝발이의 발도 되고
16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
빈궁한 자의 아비도 되며 생소한 자의 일을 사실하여 주었으며
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
불의한 자의 어금니를 꺽고 그 잇사이에서 겁탈한 물건을 빼어 내었었느니라
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
내가 스스로 말하기를 나는 내 보금자리에서 선종하리라 나의 날은 모래 같이 많을 것이라
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
내 뿌리는 물로 뻗어나가고 내 가지는 밤이 맞도록 이슬에 젖으며
20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
내 영광은 내게 새로와지고 내 활은 내 손에서 날로 강하여지느니라 하였었노라
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
무리는 내 말을 들으며 나의 가르치기를 잠잠히 기다리다가
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
내가 말한 후에 그들이 말을 내지 못하였었나니 나의 말이 그들에게 이슬 같이 됨이니라
23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
그들이 나 바라기를 비 같이 하였으며 입을 벌리기를 늦은 비 기다리듯 하였으므로
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
그들이 의지 없을 때에 내가 함소하여 동정하면 그들이 나의 얼굴 빛을 무색하게 아니하였었느니라
25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
내가 그들의 길을 택하고 으뜸으로 앉았었나니 왕이 군중에 거함도 같았고 애곡하는 자를 위로하는 사람도 같았었느니라
